For the record, hogy legyen mit mesélni az unokáimnak. (Heh, prsze nyilván nem ezt fogom.)
A múlt hetem két óra irodában alvással kezdődött, majd ilyen hangulatban telt és fejeződött is be. Nem volt nap, hogy 4 óránál többet aludtam volna, kivéve a vasárnapot, amikor is egy Művészetek Palotája-beli koncert bánta, hogy egyszercsak aludtam délután vagy 3-4 órát, aztán este tovább.
Ez a hét tehát kipihenten kezdődött, hogy tegnap megint lerontsam a statisztikát egy 3 órás hunyással, és bár ma jó korán el fogok aludni (mintegy 5 percen belül, attól tartok), a holnap hajnali koránkelés megint a legkedvesebb álmom közepette fog találni. (Persze vagy nem álmodom, vagy nem emlékszem rá. De sose emlékszem rá.)
A post lényege tehát: 2005 árprilisában keveset aludtam, kedves unokáim.
‘Éjt.