Na, ma a nem-autózás jegyében megrohadtam a hőségtől (miután, megfagyva az áprilisi szeszély-jellegű esőtől, magamra építettem pulóvert, kabátot), de nyertem, a csempék nagy része (a drágábbik) meg vagyon rendelve. (Igen, vagyon. Mert sokba került, azért.)
Visszafele haladva a 18-as villamossal (illetve igazából már utána, lévén, hogy leszállítottak mindenkit) megtekintettük a „Szabadítsátok ki a kisiklott 19-es villamost!” c. vígtragédiát. (Melodrámát. Tragikumikumot. Performanszt.)
A szereplők:
– a dolgozó pályamunkás;
– az öltönyös pályafelügyelő;
– álldogáló pálymunkások;
– álldogáló és cigiző pályamunkások;
– álldogáló és bámészkodó elakadt villamosvezetők;
– álldogáló és bámészkodó elakadt utasok;
– álldogáló és szakértő villamosvezetők, akiket úgy hoztak oda;
– autóban üdögélő és bámészkodó elakadt autósok.
Nagyszabású darab, sok statisztával. Persze nálam pont nem volt fotózó eszköz.