Tegnap egyébiránt, koraesti éhségemet (és Lolét) leküzdendő, elfogyasztottunk egy jóízű gyrost együtt. (Fejenként egyet.)
Van neked kedvenc gyros-helyed? Nem a háromtesóra gondolok, ami „elmegy”, meg éjszakai részegség után azzal semlegesíted az alkoholt. Arra gondolok, hogy amikor azt mondod, hogy „hm, elmegyek és eszek egy jóízű gyrost”, akkor hova mész el? Ha nincs ilyen helyed, akkor az én ajánlásommal haladj el a János kórházig, és egyél a kopaszodó töröknél egyet. A város (az általam ismert város) legjobbja. (Persze Blint szerint a János kint van a halál faszán, viszont nekem meg Csepel van a halál faszán, úgyhogy ezt meg is beszéltük.) Van még egy esélyes, a Műszakinál, a Stoczek (aminek ejtése ugyebár „sztocek”) kolesz mellett, bár ott már elég rég nem voltam.

Kajáról szólva el kell továbbá mondjam, hogy a jobb ujjazóujjam, amiről legyaktam a bőrt emelőtekerés közben (aminek az oroszlánrészét, ezt elfelejtettem említeni, Marci-öccs csinálta), szépen gyógyul, még annak ellenére is, hogy vasárnap lerágtam a heget róla. (Orálisan fixált vagyok, micsináljak. Bizonyos élethelyzetekben jól jön.) Akkor kicsit fájt. Épeszű-e vagyok.

Happy gyros’ing!