Mint azt sokan tudják, kb. 2 hónapja (április 5-én, konkrétan) szert tettem egy Blacberry kütyüre, munkaadóm jóvoltából. Az azóta eltelt időben elég sokat használtam, azerről szerzett tapasztalataimat osztanám most meg azzal, akit érdekel.
 |
Az eszköz pontos megnevezése BlackBerry 7230 Wireless Handheld, gyártója egy RIM (Research In Motion) nevű (nem annyira) garázscég. Az előfizetést Angliában érdemes venni, mi az O2-val szerződtünk. (Nem linkelem, mert a site nem megy Mozilla alatt.) Amellett, hogy ingyenes nemzetközi GPRS roaming jár hozzá (mikor jut el Magyarország ide?), nem árt az se, hogy a két magyar szerződött szolgáltató (T-Mobile és Pannon) GPRS hálózatából lehet választani: a tapasztalat szerint a T-Mobile gyors, de gyakran ledobál, a Pannon lassú, viszont stabil. Én a T-Mobile-nál maradtam, később egyértelmű lesz, miért. Fontos megjegyezni, hogy igenis próbálkoztunk magyar szolgáltatótól beszerezni a kütyüket: a Vodafone salescsapata egy valódi ex-nagykövettel („Mit eszik?”) vonult fel hozzánk, mint fontos leendő ügyfélhez, és tartottak egy olyan botrányosan dilettáns bemutatót, hogy az egész beszerzési procedúrát megakasztották vele. Az ő érdekükben remélem, hogy azóta kicsit összeszedték magukat.
A kütyüt a mostanában reneszánszát élő féltégla ketagória alsó szegmensébe pozicionálták ügyes dizájnerek: a Blackberry nem olyan nehéz, mint egy átlagos PDA, és vékonyabb is. Az anyaga elég jó, jól összerakott, masszív érzést ad, bár sajna következetesen mindig kiesett a kezemből az autóból kiszálláskor (kicsi a tenyerem, nehéz nekem egy ilyen cuccot, meg egy mobiltelefont, meg egy digitális kamerát markolni), és ez elég könnyen sértette meg az anyagát. Kicsit szilárdabb lehetne. Szerencsére a burkolata anyagában festett, így egyrészt nem kopik, másrészt az ilyen „‘azzegmármegintkiesett” alkalmak nyomai nem nagyon látsznak távolról. Jár hozzá egy kemény műanyag tok, ami szintén nagyon jó: tökéletesen védi az elég nagy kijelzőt meg a billentyűzetet, és van rajta egy fasza övcsat: nem a leesös fajta, én a zsebembe szoktam bekattintani, és biztonságosan lehet vele busz vagy csajok után szaladgálni. Azért nagyobb aktivitásokhoz, mint bringázás (vagy szex – haha), be szoktam tenni a táskámba: az ördög nem alszik, főleg szex közben, ugyebár. A műanyag tokon ötletes megoldás: a bepattanó rész a két hátlapcsavar mélyedésébe pattan, nem csináltak neki külön piszkosodó lukat. Hátránya, hogy három gomb, a telefonfelvevő, a görgős kombinált, és a cancel nincs fedve a tok által és könnyen megnyomódnak. A háromból kettővel hívást tudsz fogadni.
A cucc billentyűzete egy miniatűr QWERTY gombsor, a fontosabb írásjeleket egy alternáló gombbal (kb. mint a „FN” laptopokon), a kevésbé fontosakat egy gomb megnyomására listából választod ki. Magyar karakterek az enyémben nincsenek, nem tudom, hogy az itthon forgalmazottakkal mi a pálya. Ötletes megoldások: két space megnyomására mondatot zár, új mondatot kezd. (Mondatvégi pont, szünet, nagy kezdőbetű.) Meg hát persze a „pont-szünet” után nagy kezdőbetű, Gemkapocs Géza ajánlásával. Általában mégis hasznos ez, mert bár egy mobiltelefonhoz vagy stylussal operáló PDA-nál nagyságrendekkel könnyebb ezen gépelni (két hüvelykujjas eljárással), azért persze nem egy Szilikon Vali álma.
A kijelző 240×160 pixel, jó kontrasztú, 65000 színes LCD. Nagyon kellemes nézni, Alfred Blackberrykijelző nagy ember volt. Alapértelmezésben nincs háttérvilágítva, mert erre a legtöbb esetben nincs is szükség és mert sokat fogyaszt. A világítást minden esetben külön kell bekapcsolni, a jobb alsó sarokban levő kikapcs-bekapcs-világítás gombbal. Ez akkor lehet kellemetlen, ha még újonc vagy és nem tudod hol van a gomb, de alapvetően szerintem jó ötlet. A háttérvilágítás kicsit lehetne erősebb, de hozzá lehet szokni.
És akkor a szoftveres oldal. Bekapcsoláskor (gondolom szolgáltatótól függően) bejön az animált O2 buborékos makrofotó és már írhatod is be a PIN-edet. Figyelem: újoncok se várjanak arra, hogy erre ő kérje meg őket. Meg kell bizgetni a görgőt, akkor jön be a dialógus. Lehet, hogy szoftverbug, elég béna dolog. A szoftver valami saját RIM-fejlesztés, Java-alapokon, ez kiderült a hibaüzenetekből (mert voltak – de ne szaladjunk előre), de alapvetően nem a kompatíbilitás csimborasszója. Mindenesetre végülis jól összerakott, könnyen kezelhető valami: email-kliens, külön főmenüponttal a levélíráshoz és az elmentett üzenetekhez, telefon, címjegyzék, naptár, task lista, memo, két böngésző (egy biztonságos és egy hagyományos: ne kérdezd, mi a különbség, SSL-es oldalaknál egyik se működik), ébresztő, alapértelmezésben egy játék (BrickBreaker, a hagyományos), számológép, beállítások, hálózati kapcsoló, ki-be kapcs, meg a reszli.
Igen, hálózati ki-bekapcs külön: csak akkor csatlakozol a hálóra, amikor te akarsz, és ezt könnyen tudod tenni. Mivel a GSM eszközökben az akksit a legjobban a világítás és a hálózat fenntartása terheli (pl. metróban), a RIM-nél mindkettőt a felhasználó kezébe adták: minek lennél egész nap online, ha telefonálni nem szoktál az eszközön, az emailjeidet meg csak félóránként nézed meg? Majd akkor rácsatlakozol, és letöltöd őket. Így húztam ki egy hetet egy töltéssel Párizsban elég intenzív emailezéssel és netezéssel, és így szoktam rá a T-Mobile-ra: ha úgyis csak rövid ideig vagyok online, legalább legyen gyors, lobogjon a hajam 128 kbps-mal. (Persze ha akarod, akkor bekapcsolva hagyod a hálózatot, és akkor egyől kapod a maileket, meg fogadod a hívásokat.)
Ha már itt tartunk: akksi. Ha nagyon nem használod a kütyüt de minden be van rajta kapcsolva, akkor 4-5 napig kibírja (talán többet is), amennyire láttam. Ha azért mondjuk emailezel közepesen vadul, esténként háttérvilágítással, akkor 3-4 nap. Amikor nagyon le van már merülve az akksi, eljön egy pont, amikor megtagadja a GSM-et: kiírja, hogy nincs elég hatalom, töltsd újra. Ekkor még offline művelhesz vele mindenfélét. A töltés nagy okosság. Írtam már róla, a BlackBerry-t USB-n kell tölteni. Kapsz hozzá egy kis trafót, amit a falba dughatsz, abba meg az USB-kábelt, ha nincs a közelben számítógép, sőt, hogy még hasznosabb legyen, a dugó maga is igazából két részből áll. a trafóból és egy hozzáilleszthető, az adott ország falialjzataiba passzoló villából. Természetesen ők adják a passzoló dugókat is, mindenre gondoltak. Downside, mint mindig, itt is van: nem tudom, lehetséges-e ez, de nekem úgy tűnt, hogy a számítógépről töltés csak Windows alatt működik, Linux alatt nem. Ha így van, az szopó.
A menüben navigálás módszere azt hiszem egyedülálló a BlackBerry-nél: van egy görgőd (az eszköz oldalán, jobb hüvelykujjra esik: balkezesek hátrányban), amivel fel-le (és módosítógombokkal jobbra-balra) mászkálhatsz, ha megnyomod, az bal egérgombnak felel meg, a görgő alatt pedig egy „cancel” gomb, amivel mindig egy szinttel visszább léphetsz, bárhol vagy. Elsőre teljesen hülye ötletnek tűnik, de meg lehet szokni. A BrickBreaker persze nagyon nehezen játszható vele, tehettek volna inkább valami kártyajátékot, vagy logikait. Minden használhatósága ellenére egy touchscreen nagyot dobna a usability-n.
Szóval fogod magad és elkezdesz navigálni a menüben. Első a mail kliens, és itt kis kitérő a „push technológia” működéséről. Minden BlackBerry közvetlenül kapja a maileket egy Exchange vagy egy Domino szervertől. A dolog kb. le van rajzolva itt, de felmerülhet, hogy mit kezdenek azok, akiknek nincs pénze egy Exhange szerverre? A megoldást a mobilszolgáltató adta: IMAP-on húzzák le tőlünk (a Linuxos szerverről) a maileket, és azt tolják tovább a BlackBerry-s emailcímekre. Minden felhasználónak jár egy ilyen cím, de a weboldalon meg lehet (és az esetek többségében érdemes) adni, hogy mi legyen a kimenő emailjeid „From:” mezője, valamint, hogy küldjön egy BCC-t a rendes email-accountodra. Így megoldható, hogy a BlackBerry-ről küldött leveleidről legyen neked is másolatod. (Én még megfejeltem egy rafkós procmail szabállyal, úgyhogy nekem egyből a Sent-be mennek ezek az üzenetek.) A BlacBerry-ben 10 MB memória van, ha ez megtelik emaillel, törölnöd kell. Kellemetlenebb helyzet, hogy az O2 webmail kliensén is 10 MB a quota, és a webmailt csak Internet Explorer alól tudod megnyitni, se Mozilla, se a Blacberry beépített böngészője, pedig az elvileg tud IE-t emulálni. Így aztán ha Thaiföldön megtelik a webmailed, és a lyungléban nem találsz egy netcafét Internet Explorerrel, meg vagy lőve, baszhatod a beépített emailt. Megoldás lehetne az O2 webmailbe épített auto delete, hogy 7 nap után törölje ki az üzeneteket, de sajna nem olyan megbízható, mint kéne: gyakran nem töröl.
A mail kliens egyébként remek, plain text, mindent tud, amit kell, persze ez nem sok. Mégis, pont ez az a szint, amit egy ilyen eszköznek szerintem tudnia kell: nincs benne sok csilivili amivel (lévén kicsi és nehezebben kezelhető) csak időt baszol el. Itt az van, amiért a pénzt kapod: írj emailt, küldd el, olvasd el a választ. Ha képet kapsz attachmentként, nyisd meg. Nem jelenít meg HTML-t, nem vonja el a figyelmedet. Az új emailek számát pedig a bal felső sarokban jelzi diszkréten. Ami kár: nem kezel több mail accountot, tehát nekem csak a céges emailjeim jöttek a BlackBerry-re, de így is jól összehaverkodtunk, szerintem a mail kliens a rendszer legjobban használható része.
Tovább a menüben, újabb online szolgáltatás: a böngésző. Na kérem, ezzel több a baj, mint a jó. Egyrészt ugye a GPRS lassú (lett volna ilyen lassú a netem ’97-ben), ezzel nincs mit tenni. A képek letöltését ki lehet kapcsolni a böngészőben, ez gyorsít valamelyest. Cserébe a beígért CSS támogatás nem létező, mégpedig a legzavaróbb módokon: nem renderel le rendesen oldalakat, hanem egymás alá bedobálja a DIV-eket, így pl. az Indexet olvashatatlanná téve, vagy, másik példa, nem tudsz belépni egy csomó jelszóvédett site-ra, ahol CSS-sel alterolták a belépőoldalt. ELmondható, hogy nem kezeli a webes szabványokat. Frame-eket nem kezel, tehát mint Lynx-szel, ki kell választanod, hogy melyik frame-et akarod betölteni. Az oldalakat egyébként megpróbálja úgy renderelni, hogy beleférjen a 240 pixeles szélességbe, ami, ha mégis letöltöd a képeket, kis aranyos bannert eredményez pl. a lipilee.hu esetében. Említettem már, SSL-es oldalakkal komoly gondok vannak: ha bármilyen SSL probléma lép fel, nem hagyja folytatódni a műveletet, ami komoly : gondoljunk bele, hogy hány olyan szolgáltatást érünk el, ahol az SSL-tanúsítvány kézzel kellett hozzáadni, mert nincs benne a hivatalos tanúsítványokban. Az én webmailem pl. ilyen, és emiatt kénytelen voltam SSL nélkül használni. Szar ügy. Ha már a webmailnél tartunk: nem tudom, honnan szűrte ezt le, de a Squirrelmailben emailt írva a textbox maximum méretét lekolátozta a kis despota. Kb. 100 karakternél hosszabb emailt ne is próbálj írni, nem fog menni. Más textboxoknál is tapasztaltam ezt, és egyiknél se volt rá semmi utalás az oldal forrásában, az biztos. Komoly hiba, hiszen az egyetlen módom a személyes emailjeim elérésére a webmailem volt, így meg többnyire read-only-ra lettem kárhoztatva, vagy legalábbis tőválaszokra. Alapvetően egyébként az volt a tapasztalat, hogy amikor csajnak próbálok (az ő jelentlétében) keresni valamit, vagy ő próbál bármit is megtalálni, akkor az eszköz nem a legjobb társ: a lassú Google-letöltések, a tipikusan rosszul renderelt portálok eléggé el tudják venni az ember kedvét a böngésző használatától, és ha az ember nem geek, ez a pillanat hamarabb eljő.
Újabb röhejes funkció a beépített introvertált ébresztőóra. Ennél halkabb ébresztőt még sose hallottam, ezt is csak azért, mert a másik ébresztőmre (20 éves felhúzós-mutatós-csöngős vintage darab) már felriadtam. Kicsit jobban bízhatna magában, el kéne küldeni valami pszichomókushoz. Alapesetben így ébreszt reggel:
– (Csipcsip. Csipcsip.)
Röhej.
A többi menüpont teszi a dolgát: az óra mutatja az időt (és szinkronizál a hálózatról), a számológép számol (meg mértékegységeket konvertál), minden ahogy illik, illetve a telefonról pontosan nem tudom, mert az nálam nincs aktiválva. (Az bezzeg nincs ingyen.) A szoftver nincs tele bugokkal, az eddigi majd’ 2 hónap használat alatt összesen kétszer fagyott csontra, ami, amennyire figyelem a piacot, nagyon jónak számít a mai PDA-k körében. A nem fagyós bugok közül pedig a legzavaróbb az, amikor a képernyőkímélő (ugyanaz az O2 logo) nem jelenik meg, vagy csak félig kúszik be a képbe. Ez legyen a legnagyobb baj. Az eszköz zártsága ebből a szempontból nyilván jó: csak a RIM fejleszti, csak ezekre a kütyükre, jó stabilra meg lehet csinálni. Amit ezért viszont fizetsz: rettenetes támogatás, hivatalosan csak Windows. (És most már MacOS is.) Linux, felejtsd el. Szoftvereket lehet letölteni hozzá (sose ingyen), de az ilyen irányú kísérleteim eddig kudarcba fulladtak. Az igényeim pedig nem voltak nagyok: egy SSH klienset akartam rá tenni, hogy majd Franciaországból tudjak szervert bütykölni, ha unatkoznék. Az SSH kliens, az Idokorro Mobile SSH csont nélkül felment, majd egyáltalán nem volt hajlandó működni. Furábbnál furább Java hibákkal szállt el, amikre az O2 support egy hosszas emailthread után (amit nekem is elküldtek) egy határozott vállrándítás, karszéttárás keretében nem tudott mit mondani. Fórumok detto, ott se fulladtam bele a hasznos ötletekbe: másnak is előfordultak hibák, aztán néha megoldódtak, vagy nem, vagy de. Még szerencse, hogy nem unatkoztam Párizsban.
Összességében tehát a BlackBerry használható, de ha választani lehetne, nem ezt választanám. Jó volna tudni egy árat, hogy kb. hol van a többiekhez képest – sejtem, hogy a százezer körüli tartományban, és innentől fogva egy Palm nekem sokkal jobban megérné, mint egy alapvetően zárt eszköz, amiben, bár viszonylag jól működik az, ami benne van, de nincs benne elég, bővíteni meg nem lehet.