Hónap: 2005 május

Igen. Mesz az utcan itt, es nem (pozitiv vagyok, ezt kicenzurazom), szoval az illat, amit erzel az utcan, az etel illata. Nehez megallni, hogy egesz nap egyel. A kis etterem a Rue de Babylonon, a torzsvendegeivel (mindegyiknek kulon kendo!), a kepeslapjaival, a tokeletesen omlos steakjevel, a finom boraival – szamomra, azt hiszem, ez Parizs, ez az, amiert – most mar kimondom – szivesen elnek itt. (Sidenote: beszelnek angolul. Hajlandoak beszelni angolul!) I love this place.

Nem egyszeru dolog itt barmit elintezni, de nem am! Amellett, hogy a Beauvois repter akkora, amekkora, a turista metro hetijegyhez foto kell. Persze ez kiirva nincs, es a hazai kontaktunk se emlitette, pedig o utcara lebontva leirta nekunk, hogy mi jo es mi szar. A fotoautomata francias logikaval, es termeszetesen kizarolag francia nyelven mukodtetheto, ami nalam mindig no comment kategoria. A hetijegy megszerzese utan (kb. 1 ora es egy kezdodo fejfajas) azt hittem, ennyi volt a megprobaltatas for the day, de nem, ez Parizs, az adminisztracio varosa. A szallason (ami egyebkent kulon post, fiatalkorom pragai utjat idezi) ujabb akadalyba, egy francia pultosba botlottunk. Ujabb kb. masfel ora elmultaval megvolt a szobank, ahova fel is cuccoltunk, a fejfajasom meg en. Utana viszont elmentunk folfedezni a varost, es hat igen. Parizs a vilag egyik legszebb varosa, legjobb helye, nincs ketseg. Jol fejlett francia megalomania, rengeteg cafe, elet, elet, elet. Meg nem posztulalom a s!
ejtest, ami kognitiv disszonanciaba taszithat engem: tudnek elni itt, mi az, hogy. (Mondom, csak sejtes!)
Egyebkent a hajonaploba: szallas a Bastille-nal, tegnap este Eiffel-torony es a varos ejjel, ma Pere Lachaise es Jim Morrison sirja, na meg Oscar Wilde, es Sapesz, a vilag legkulabb danja.
Most kave, aztan Montmarte. Asszem.