Büdös.

Büdös ez a város. Akárhova lépsz, akármelyik villamosra szállsz, a lábad alatt érzed, a levegőben érzed. Az eredete se mindig derül ki, egyszerűen csak ott van mindenhol, áthat mindent, a részévé válsz, belelépsz, belélegzed, az izzadságoddal keveredik.
Büdös.

Parizs, a pollenek varosa. Sajnos.

Azert annak az illetonek szivesen letepnem a kormeit es kitepnem a szivet, aki az allergia intezmenyet kitalalta. Hogy Isten volt az? Bring him on.
Megvolt a Notre Dame, a Champs Elysees, meg fel parizs.

Nincsen csajom, és (szerencsére) nincsen

Nincsen csajom, és (szerencsére) nincsen pasim se. Egészen irreguláris dolgot fogok ezért most tenni: kikapcsolom a számítógépet (legalábbis a háromból kettőt) és olvasni fogok. Aztán aludni. Aztán frissen felébredni, mit felébredni: felkelni, reggeli gyúrás után sportosan behaladni irodába. Dolgozni. (Innentől szokványos.)
De addig még nézegetem, hogy milyen autót vegyek, mert – igen! – ez most az új project.