Nem tudom, hány olvasó szokott az Erzsébet-hídon dolgozni járni, ma reggel mindenesetre kedves, családias élményben volt részem. A hídlezárás évfordulójára odasereglett mintegy 8-10 fős tüntető tömeget figyelve ült ki az arcomra az elnéző mosoly: játszanak a gyerekek. Valamivel több, úgy 30 kedves rendőrbácsi figyelte a mozdulataikat, hogy árpádsávos lobogóikat nehogy elfújja a szél, hogy nehogy át találjanak mászni a számukra fenntartott 2 sávnyi (plusz járda) kordonon (tudjátok milyen csintalanok ezek az irredenta gyerekek), vagy hogy hasítottbőr szittya ruháikban és nemezsapkáikban nehogy véletlenül hőgutát kapjanak, bár valószínűleg az sem rontana sokat az elmeállapotukon.
A kicsi Lolyttával rekonstruáltuk a hídlezárásos tüntetés rendőrségi engedélyeztetését:
– És hányan lesznek?
– Kétmillióan!
– Rendben, két sávot tudunk önöknek elkeríteni.
– De nekünk az egész híd kell!
– Sajnos azt nem lehet, hiszen forgalom van rajta. Két sávot tudunk adni.
– Öööö. Jó.