Remek élmény volt tegnap Tescoban vásárolni. Az indíték Andi tévévásárlása volt, valami fasza akció, hülyének is megéri, satöbbi. Belehaladva a Tescoba meg is találtuk a megfelelő készüléket, síkképernyő, teletext, ami kell. (Eszembe jut az Utolsó Cserkész egyik jelenete: Bruce Willis és a nigg afroamerikai sztársportoló ülnek a rendőrörsön, várják, hogy szabadon engedjék őket, és eközben Bruce szeme megakad a nigg afroamerikai sztársportoló bőrgatyáján (erről meg a Top Secret jut eszembe: „káposzta van a bőrgatyámban”, lol) és megkérdezi:
– Mennyibe került ez a nadrág?
– 650 dollár.
– 650? Tévé van benne, vagy valami?
De hát ez, lévén most pont tévét veszünk, nem is annyira illik a szövegkörnyezetbe.)
Szóval odahaladtunk a pulthoz, tennének akkor egy olyen tévét a kosarunkba bele. Nem tudnak, hangzott a válasz, mert nincs raktáron. Hogyhogy, hökkentünk mi meg ezen a ponton, hát ki van téve a polcra. Csak olyat tudnak adni, mondta az eladó, ami mellett ott van kint a doboz is. A raktárban tévé nincs.
Visszamentünk ekkor a polchoz és megtekintettük újra. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy kb. 30 féle tévé van kitéve egy Tescoban polcra, tudod, az a felállás, amikor odaállsz a polc elé és villog a sok tévé az arcodba, már-már zavaróan. Nos, a 30 féle tévéből mintegy 3 féle az, ami ott volt dobozos verzióban is. Ismét visszamentünk az eladóhoz és megkérdeztük, hogy biztos-e abban, amit az előbb mondott, hiszen ott van egy polc, telis-tele tévével, beárazva, kis műszaki információs lapkával, akkor az mind csak dísz? Kitalálod, mit válaszolt? Igen, azok csak díszek. Egyik se eladó, csak az a pár darab, ami dobozostul ki van rakva. Meglepődtünk, illetve mondanám, hogy meglepődtünk, de ezen már meglepődni se tud az enba. Tévé pedig nincs.
Andi pedig ma reggel felhívta a fogyasztóvédelmet, hogy akkor ezt így hogy. Tökös csaj, persze ezt nem úgy értem.