Egy törés anatómiája 2.

Nocsak, nocsak. Érdekes fejlemények az Egy törés anatómiája post kapcsán.
Ugye mindenkinek megvannak a logok? (Itt és itt.)

Nos, az anatómiás post után a dolog elült, nem is nagyon foglalkoztam vele, hatóságnak se szóltam, elfelejtettem én is. Aztán pár héttel ezelőtt kaptam egy érdekes emailt:

Való igaz, icenix említi az egyik logban, hogy „Krashed is pretty good friends with me (i think)”, tehát van kapcsolat a srácok között. (Krashed emailje alapján elég egyoldalú, mily kegyetlen is a sors.) Különösebben ekkor se érdekelt a dolog, de azért visszakérdeztem:

Ő pedig válaszolt:

Itt véget is ért a comms. Egyrészt ha ez a srác kicsit is otthon van social engineering fronton, akkor a logokból, a hozzátartozó postból, vagy valahogy máshogy kibányássza az IP-címet, amit keres. Másrészt sehol egy „thanks”, továbbá nem is akartam különösebb kapcsolatba keveredni egy DDoS-kiddie-vel, sávszélességben valószínűleg ő nyerne. (Még ha a TCP stackem valamennyire meg is van vajákolva az ilyesmi ellen.)

És hogy miért írtam minderről pont most? Hát csak azért, mert Krashed bevallotta egy fizetett DDoS-támadás kivitelezését.

Lazán el tudom képzelni, hogy icenix és a haverok dobták fel Krashed-et, legalábbis elgondolkodtató az, hogy amikor beléptünk a csatornájukra, kérdezés nélkül elkezdtek másra mutogatni:

Amikor Krashed a mailt írta, rákerestem a nevére, és láttam, hogy már eljárás folyik ellene – elképzelhető, hogy kereste a gonosztevőit, és nálam megtalálni vélte. „Unlucky”, ahogy Ali G mondaná.

Tanulság: ha már script kiddie életre adod a fejed, ne barátkozz másik script kiddie-kkel, akik egy rosszalló tekintetre kiadnak téged, sőt, gyakorlatilag automatikusan.

A törés threadet pedig a magam részéről lezárom, és remélem, más sem nyitja újra meg.