Konstruktívan kezdődött, konstruktívan végződik a péntek. (Egy ritka pörgős hét pénteke, teszem hozzá.)
(Nem, ez így nem egészen igaz. Torokfájással kezdődött és torok- és fejfájással ér véget.)
Reggel egészen meglepő gyorsasággal tudtam elintézni az OTP-ben a dolgomat (lolka: a devizaügyek intézőjét Pálffyné Nepper Juditnak hívják), aztán a kéményseprőknél az előengedély-szakvélemény-pecsételendő-kitöltendő leadását. Tudtam, hogy az ilyesmit biciklivel kell intézni, seperc alatt lent voltam az Alagút utcánál, aztán a Fő utcában, és parkolással se volt gondom, ofkoz. Táskám persze nincs, úgyhogy a „váz köré szigszalagozott boríték” eljárást alkalmaztam, ami, miután tegnap hazafele még Kuplungban is voltam, azt jelentette, hogy az A4-es borítékon ha jól sejtem 18 darab szigszalag-cafat volt. De a cél szembesíti az eszközt.
Most pedig lassan befejezem a Blackberry-k teljes válogatását, a végén még lesz egy hihető adatbázis arról, hogy akkor most a cégünk állománya pontosan hány tagból is áll, including a tönkrement eszközöket, meg azokat, amik valamiért (jellemzően félrekonfigurált push service) jelenleg nem használhatók. (Jelenleg – de nem sokáig!)
And now, off to IQ Kakaó. Asszem.