Jul, ez főleg neked, de broadcast is, meg for the record is.
Voltam tehát ma este lakást nézni. (Mármint a sajátomat.) Egy hete volt a srácoknak felszerelni a szájbakúrt cirkót, egy kibaszott hét. Égre-földre esküdöztek, hogy hétfőre (már tudniillik múlt hétfőre) fenn is lesz, valamint tegnap állították, hogy fenn is van.
Na hát nagy lófaszt.
Hogy mit csináltak egy kurva hétig, az rejtély, mint ahogy az is, hogy mi a francot akarnak tőlünk (tőlem és a villanyostól), amíg a saját részükhöz hozzá se fingtak.
És most tartok ott (és itt a kedves közösség tanácsát kérem), hogy megmondom nekik, hogy két lehetőség van:
1. egy hónapon belül befejezik az egész kecót, tokkal, vonóval, galériástul és festéssel, én fizetek, és elfelejtjük egymást, remélhetőleg egy örökkévalóságra;
2. nem fejezik be a kecót egy hónapon belül, én nem fizetek nekik egy huncut kanyit se, és még feljelentést is teszek, hogy ellopták a cirkómat.
Kibaszottul fel vagyok háborodva. Kérdés, hogy mennyire vagyok kiszolgáltatott helyzetben, mint ahogy én eléggé úgy érzem, hogy abban vagyok: tudják a címemet, elvileg ha elmérgesedik a helyzet, tudnak nekem kárt tenni. (Mondjuk leszerelik a radiátoraimat, csak hogy példát hozzak.) Másrészről viszont nettó (ha minden igaz) én tartozom nekik, illetve ha a cirkót is beleszámoljuk (ami valóban nincs a lakásomban), akkor ők nekem. De bonyesz.
Csak jól jönne Jul az a muay-os tárgyalástechnika, francot se érek itt a taijimmel.
Szóval: te mit tennél?