Kerékpárral haladtam taijire időspórolás okán (meg csak úgy), majd ezbóbiskoltam a szünetben. Aludnom-e kéne.
Megtanultuk továbbá a „lépés és rendőri túlkapás” című lépést, aminek persze nem ez az eredeti neve (az eredeti az „lépés és ütés”), de a jellege teljesen, így hát én valószínűleg mostantól így fogok emlékezni rá. (A lépés egyébként tipikusan az a mozdulat, amikor a közeg egy jobban sikerült Fradi-Újpest után egyesével oszlatja a tömeget.)
Már valahol az ötvenedik lépés körül tartunk (a 108-ból, ugye), a végén még a végére érünk. (Nyelvi humor, eh?)