Vissza még kicsit a reggelimre. Nagyon aranyos, ahogy cigi- és kávészünetben a nemzetközi cég nemzetközi gárdájának jólöltözött férfitagjai (kanadai, amerikai, magyar egyedek) beözönlenek a dzsunkás kolbászsütő (lacikonyha?) egységbe (III. kategória), és kétpofára rakják magukba a sült kolbászt (“údzsanaaszt kejrem” – mondja az angolszász, és az előző adagra mutat), mustárral meg koviubival.
Az egyébként közelebb levő sarki CBA impotenciája okán könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy a kis lacikonyha lenyomja a többi vendéglátót, és franchise rendszerben világuralomra tör.