Rég sagáztam a lakásomról, pedig peregnek az események. (Nem.)
Most szép lassan, mert a csiszolópapír miatt a jobb kézfejemen van vagy 10 pici de féjdalmas seb, ledokumentálom, for the record, hogy mi a legújabb agyamfelbaszom eset.
Szóval, kedves naplóm, azt talán meg se osztottam veled (de, talán mégis), hogy úgy döntöttem: én fogom (mi fogjuk) lakkozni a kecót, mert úgy gyorsabb és olcsóbb. Meg is történt az alapozás múlt héten, a mindenkori JózsiNándi meg megígérte, hogy hét közben megcsinálja nekem azt, amit megbeszéltünk. Nos, ez nem sikerült neki: a megbeszélt gipszkarton beszerelés nem történt meg, cserébe viszont lefestett valamit a galérián, ami már le volt festve, ezáltal jól összepöttyözve a frissen alapozott hajópadlót. Egyébként nem durrant el ma az agyam ezen, végülis csak csiszolhattam le a festékpöttyöket – megint.
Eljött hát a pillanat, amikor megmondtam a JózsiNándinak, hogy lehetőleg mostantól ne csináljon semmit, be se tegye a lakásba a lábát. Eddig csak nem csinálta meg, amit megbeszéltünk, de most már elbassza azt, amit én – helyette – megcsináltam.
Hát így állunk 2005. december 10-én.