Közel-otthon followup.

Talán kevéssé köztudott, hogy az alább már említett művészeti projekt (néven futó lakásom) a króm-fém-fekete tematika köré épül, már amennyire ez lehetséges.

Ennek jegyében, for the record, ma a sarki plázában megvettem a következő dolgokat:

• Bosch vasaló, fekete;
• [hú valami olasz] vízforraló, design díjas, szálcsiszolt (így hívják?);
• porszívó, bordó-fekete.

Tegnap lett volna a napja (éje), de a Tesco-ban eltöltött egy-másfél óra életem leghaszontalanabbul eltöltött órái közé tartozik: a dolgok közül, ami miatt odamentem (nyúlkaja, nyúlalom, vasaló, vízforraló, porszívó) nem találtam (mert nem volt) nyúlkaját, nyúlalmot, vasalót, vízforralót, és porszívót. Szóismétlés? Az. (Jul, ma este a sarki plázában vettem hiperszuper nyúlalmot és hiperszuper szénát is, no worries.)

Nyúl úgy tűnik, mára szokta meg az új helyet (nem tudja, hogy a ketrece még egyszer át lesz helyezve, racionálisabb helyre), vidáman falatozta az Euro szénát és szaladgált, felfedezett, szimatolta és kerülgette a földön üldögélő leet, a legvégén meg befeküdt a szoba közepére – megszokott, otthon érzi magát. (És még jön ide szőnyeg, székek, kész vidámpark egy nyúlnak!)

Valamint, for the record, sikerült felfúrnom a falra a két függöny (vagy mi) közül az egyiket. A legfőbb tapasztalatok:

• ha amúgy is 3,5 méter magasan fúrsz egy labilis létrán, akkor ezt lehetőleg ne egy 10 kilós ütvefúróval tedd;
• ne lövöldözz ágyúval verébre: egy ikeás karnishoz nem kell ilyen lóbaszó csavar;
• nem tudok fúrni, kicsit sem.

Attól tartok, hogy holnap taiji helyett (ejnye lee, már megint lógsz) befejezem ezeket a mozzanatokat – addig ütöm, amíg, és már olyan kevés van a Stage 1 végéig.

A sok meló végén pedig, a felavatást megkezdendő, lezuhanyoztam a saját zuhanyomban, forró, megfelelően nagy nyomású vízben. Ez valami olyasmi, amiben szerintem legalább egy éve nem volt részem.

Most pedig a régi szép idők emlékére leugrom a sarki mekibe megvacsorázni. Big times, here I come again.