A nyakam botrányos módon be van állva, legszívesebben semelyik nyakizmot nem használnám, csak ez azt eredményezné, hogy a fejemet hülyén felfele, vagy lefele biggyesztve mászkálnék – amellett, hogy az emberek nem értenék, hogy miért vagyok tekintettel a homlokzatokra, könnyen neki is mehetek egy elém ugró kivilágítatlan postaládának.
Egy gondolat “Torok.” bejegyzéshez
Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.
Labdán egyenest ülve dolgozni a gép elott, még ha hülyének néznek is