Karlsruhe esete a lopott fixivel.
Ez de kemény! Amellett, hogy végre minden tőkém megvan az U-lakat (és a jófajta bukó) idei beszerzésére, azért azt is remélem, hogy az én bicóm van elég egyedi ahhoz, hogy ellopása esetén Budapesten ne lehessen vele nagyon utcára menni…
Ma reggel óta friss a WordPress (it was a snap), valamint Drojid bácsi ezen a hétvégén megháromszorozta a magyar Arch Linux komjunitit: a laptopon áttértem Arch-ra. Az ok: erre a lassú gépre még egy Debian is bloated, az Arch pedig fapad – pont az, ami ide kell. Az xfce4 – lemértem – 9másodperc alatt áll fel, az MPlayer csak kicsit szaggat DVD-zés közben, a default fontok szépek, formásak, kívánatosak. Nem mondom, hogy a telepítője egy Ubuntu, de héj: mit szoptam az Ubuntuval is, áj?
Stand by for more, én pedig megyek, és az új 2.1-es hangfalaim segítségével megnézek egy DVD-t.
Az megvan, hogy hogy történt a japán fizetőeszköz névadása? A japán filozófus nép, a pénzüknek is ezt kellett reprezentálnia – ha japánban veszel valamit, az megfontolt, bölcs döntés: fogyasztóitársadalom zen.
De nem számoltak az import magyar billentyűzetekkel.
És így lett a japán pénz zyen.
True story, bár olyan személy, hogy Richard Nixon, nem létezik.