Több, mint két hete először kapcsoltam ki az „away” módot ICQ-n. Jó szívvel teszem, ma este nem vagyok hajlandó napi ügyekkel foglalkozni – I guess. (Ehhez még a szuperegómnak is lesz hozzáfűznivalója, de a szándék adott, a vérnyomás alacsony.)
Ma 30 ezres szervízen volt a fekete sárkány; azt hittem, az fog fájni, hogy 50 ropi a mindenféle csere, vagy az, hogy nem hajlandók kivezetni nekem a 6-os CD-váltó bemenetét a kesztűtartóba, MPIO végett. Aztán, miután nettó 3 órát töltöttem azzal, hogy a szervízbe és vissza az utat autóban tegyem meg, azt hittem, hogy az fog felidegesíteni, de még az sem. (Hiszen The Streets szólt a Radio Cafén! Our driving muzak.) A szokásos „nem értem” hangulat szállt meg – 30 ezres szervíz egyszer van az életben, na de mit csinál, aki minden nap lépésben halad végig a Hungárián? Nem értem… Mindenesetre jó volt a garázsba beállás után átülni két kerékre és mintegy 10 perc alatt elérni a Szódáig. Úgy éreztem, mintha baromi gyorsan mennék magamhoz képest, pedig lefogadom, hogy csak az autóvan elért 0,5 km/h-hoz képest tűnt soknak.
A Szóda Szalonban a Jäger a régi (védőital pedig mindig kell), a szendvicsek nem: nincs, ismétlem: nincs tojásrántottás szendó, a hot dogra pedig, miután vagy negyed órát vártam, várhattam újabb súlyos perceket, mert eladták a már majdnem készet. Too bad…
Saturn barátunk pedig holnapra marad.
Ja, for the record: cikk leadva, én pedig milyen filmet nézzek.