Vannak írók, akik bár eszméletlen nagy arcok a világtörténelemben vagy sokkal inkább a szubkultúrában, engem mégse tudtak megfogni sose. Asimov, Douglas Adams abszolút ez a kategória: igazán megpróbáltam, végigtúrtam egy könyvet, nem nekem való, pedig hú, geek vagy és nem vágod az összes Galaxis utikalauzt, meg nem hordasz törölközőt, defaszvagyok.
És abszolút ide tartozik minden divatok divata, Paulo Coelho, akinek (külső nyomásra) megszavaztam annyit, hogy másfél könyvét elolvastam – cserébe a másodikat méla, értetlen undorral hagytam félbe.
Kurt Vonnegut nem tartozik ide, pedig így utólag nem durrantott valami nagyot. Mindig majdnem ugyanazt írta (a cím mintha különbözött volna), kb. ugyanazzal a stílussal. A legjobb könyve az önéletrajza volt – az viszont a legnagyobbak között van, hall of fame.
Konzervatív olvasó vagyok, nem nagyon szeretek új dolgokat befogadni. (Fogadok be eleget a mindennapjaim során, ugyebár.) Ha most olvasok, az Joseph Heller, esetleg Esterházy, és lehetőleg olyan, amit már olvastam (ez Heller esetében elég könnyű), hogy tudjam mi a vége és csak a stílusra tudjak koncentrálni. A stílusra, ami nekem olyannyira lacking pl. Coelho esetében.
Pacsit! Egyszer sem bírtam röhögni a Galaxison, mindenki szerint humortalan vagyok.
Coelho-t meg gondolom nők ajánlották… Nekem még a Marquez ilyen kicsit: tök egyszerű eseteket úgy ad elő, hogy van benne pár szép jelző, meg az időjárás, és akkor már mediterrán romantika.
Frank McCourt: Angyal a lépcsőn (Angela’s Ashes),Magvető
sztam abszolút nemmindegy hány évesen olvasod ezeket
12 évesen odavoltam a Robin Cookokért, ma már kézbe se venném, Verne dettó, Karl May dettó, a Száz év magánynak háromszor futottam neki, utána viszont nr 1 lett stb.
Heller jó választás :)
Asimov világa nekem sem jött be, ami szinte érdekes, mert egész pici koromtól nagy scifi-rajongó voltam. A Galaxisokat akkor tudtam elolvasni, amikor nagyon nem volt más a kezem ügyében, ha tényleg nincs értelmesebb lehetőség, akkor megteszi.
Régen azt hittem, magyar írókat olvasni gáz, aztán valahogy Zsoldos Péter „A Viking visszatér” második része, a „Távolt tűz” lett az egyik kedvencem.
Felnőttkori prodzsekt, hogy egyszer majd Passuth Lászlót is fogok olvasni, a „Hétszer vágott mező” és az „Esőisten siratja Mexikót” állítólag jók, atyám szereti, én eddig 20-20 oldalt bírtam olvasni belőlük, de nem hiszem el, hogy nem jók… :-)