Nyúl, kolbász.

Az utóbbi időben megint rászokott a nyool a ketrec rázására. Hogy nekünk is jó legyen, hajnali 5 és 6 között vág bele, amikor már nem alszunk elég mélyen ahhoz, hogy ne ébredjünk fel rá, de még eléggé kuckós az ágy, hogy inkább benne maradjunk és várjuk a csodát, hogy esetleg abbahagyja. (Nem hagyja abba.)

A rágás maga egyébként foggal történik, és bár a tabasco szósz nem hülyeség, féltem, hogy egy falat benyalása után szívinfarktusban kimúlna a kis állat, azt meg azért nem akarom. Gondolkodtam, hogy mi az, ami nem büdös (hagyma, parfüm, mentolos cuccok kizárva), de kellően elriaszt, és tegnap vacsora közben megleltem.

A kíméletes megoldás a kolbász: a kis kurva utálja a kolbászt. Tegnap fogtam tehát egy kis szelet csípős kolbit, és a megfelelő helyen (ahol rágni/rázni szokta) lekentem a zsírjával a ketrecet. A csel, úgy látszik, bevált: nem hogy nem rágja, de még a lábát se nagyon teszi rá a rácsra ott. Néha méla undorral megszagolgatja, aztán inkább odébbmegy.

Most kicsit megint úgy érzem, hogy mégis én vagyok a teremtés koronája, újabb csatát nyertem a nagy nyúl-ember (alvás-felverés) háborúban.

2 hozzászólás “Nyúl, kolbász.” bejegyzéshez

  1. „mégis én vagyok a teremtés koronája, újabb csatát nyertem a nagy nyúl-ember (alvás-felverés) háborúban.”

    Hát, nem tudom mit bénázol, már rég lezárhattad volna a történetet egy isteni nyúlpörkölt formájában.

  2. A nyúlkolbász, mint olyan, semmiképpen nem megoldás. Fél perc alatt elfogyna.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.

To respond on your own website, enter the URL of your response which should contain a link to this post's permalink URL. Your response will then appear (possibly after moderation) on this page. Want to update or remove your response? Update or delete your post and re-enter your post's URL again. (Find out more about Webmentions.)