Nyinyi, miután tegnap és ma is hajnali 4 körüli előébresztést eszközölt (tegnap ketrecrázás, ma az oly népszerű „kiásom a ketrec műanyag alját” eljárással), ma az igazi reggelig hátralevő időt a zuhanyban volt kénytelen eltölteni. Homályosan emlékszem (mert gyakorlatilag aludtam) a felháborodására, amikor benyúltam a ketrecbe és megmarkoltam, aztán se szó se beszéd bezártam a zuhanyba. (Szerintem onnantól fogva volt az arcán az a bamba-meglepődött arckifejezés, amivel aztán reggel fél 10 körül fogadott, bambult ott ki a hőkezelt-ívezett üvegen.)
Tettem mindezt persze úgy, hogy tudtam, ma reggel úgyis felmosom a zuhanyt, és innentől a fantáziádra bízom, hogy vajh miért volt erre szükség, mit láttam mégoly bölcsen előre. A fenti módszer tehát működik, csak időköltséges. Holnapra mást kell kitalálnom.
Pedig, bazzeg, ennél jobb ébresztőóra a világon nincs. Nincs „csak még egy kicsit” szundi funkció, úgy ébreszt fel, hogy észre se veszed, hogy felébredtél. A pipától, tudniillik. Csinálná ezt reggel 6-kor, és esküszöm még örülnék is neki, már legalábbis azokon a napokon, amikor reggel 6-kor akarok ébredni. (Valamely sporttevékenységem okán.)
Persze a hétvégéit még így is a zuhanyban kéne töltenie, hacsak meg nem tanul viselkedni.