Több okból nem használtam Gnome-ot azután se, hogy a gyors gépem éppen meglett volna hozzá: a fő ok a keyboard kezelése volt, valahogy a default Gnome user nagyon máshogy csinálja ezeket, mint én. Nem szeretem maradéktalanul az egeret használni mindenhez, nem szeretek ikonokra kattintgatni. Én programot Alt+F2-vel indítok, vagy gyorsbillentyű által, ha gyakran használt programról van szó. A Gnome alatt viszont pain in the ass a saját gyorsbillentyűimet beállítani; mert megbarátkoznék én azzal, hogy Alt+Shift a váltó a magyar és angol kiosztás között, de ez meg hazavágja a kedvenc Gimp-es custom hotkey-eimet: Alt+Shift+l (=levels), Alt+Shift+b (=brightness-contrast), Alt+Shift+s (=resize), ilyesmi. Marad tehát a saját gyorsbillentyűk beállítása, hogy a számomra hagyományos Meta+h és Meta+j kombókkal tudjak magyarra és angolra váltani (respectively). (Én már akkor így váltottam magyar és angol között, amikor a Linux magyarosítása még művészet volt.)
Egy szó, mint száz, itt van a howto (ide mutat), hogy hogy állítok be saját hotkey-t Gnome alatt, na. Most már megy a Firefox is Meta+n-re, Thunderbird Meta+m-re.
A gép működik, az alkotó pihen.