Recéskés (egészrész), MyVIP.

Ma reggel egészen közel voltam ahhoz, hogy regisztráljak a MyVIP nevű csodába, de aztán úgy döntöttem, hogy az a regisztrációs oldal, ami háromszor visszadobja a regisztrációs kísérletemet (mert amit egyszer beírok/becsekkolok, azt persze minden visszadobásnál újra be kéne írnom — up your shiny ass), az úgy járt, és nem rajtam fog reklám-, meg ilyen-olyan bevételt növelni. Úgyhogy a MyVIP ismételten ennyi volt az életemben, legközelebb kb. fél év múlva vagyok hajlandó újra meghívóra kattintani.

A tegnap recés késsel keresztbe elvágott (csúnyán vág, mert roncsol) hüvelykujjam viszont meglepően jól néz ki ma reggel. Persze az is egy kis darwin-díj, aki recés késsel elvágja az ujját.

Tánjér, teja.

For the record, rászoktam a teára. Kb. ez az első olyan deed, ami „otthon” jelleggel bír, vagyis tulajdonképpen várom a nap azon pontját (nem korai pont ez, mostanában, tehát este 10-11 körül történik), amikor megcsinálom magamnak a fahéjas-szekfűszeges-ilyesmis Mandala teát (fellelési helye DM), és elszopogatom, általában kettőt, vagyis kb. 6 decit. Ennek előnye az is többek között, hogy ennyi folyadék legalább van bennem — régen jó napnak számított, ha 6 deci akármit megittam — , talán jót tesz ez a száraz bőrömnek, meg a szememnek.

Jelenleg úgy tekinthető, hogy rá vagyok fagyva erre a teára: cukor nélkül iszom, ami szintén egyedülálló az életemben, és így is nagyon jól esik, sőt.

Az új amorf Habitat tányérjaim nagyon állatul néznek ki, fekete és fehér árnyalatok, tiszta webkettő.

Esik.

„Esik.” (Idézet a Macskafogóból.)

Most, hogy az időjárás ilyetén, illetve elérkeztünk az időjárás ilyetére, a tüntetések — sejtem — beszorulnak majd a metró-, busz-, és villamosmegállókba. A metrómegálló már level 2, mert oda 5-nél több ember kell.

Én részemről megint megkísérlem elhozni a Szputnyikot távol-otthonból.