Decadence rules.

Tökéletes este volt a tegnapi, és amikor ezt írom, komolyan gondolom: tökéletes. Hálás vagyok a sorsnak, hogy át tudtam élni.

A Cirque du Soleil Allegría show-t mindenkinek ajánlom: úgy röppen el 3 óra, hogy észre sem veszed a szájtátás közben; szürreális oldskool cirkuszt (legalábbis ilyen színekkel és szerplőkkel indul nálam a “cirkusz”) kever vérprofi mutatványokkal. Nézd meg, ha teheted, márciusban Párizsban lépnek fel.

Cirkusz után egy random olaszban (Dino’s) vacsi, ezek a random dolgok általában egészen jól betalálnak nekünk. Jul Pizza Caprinája nagyon ott volt, az én Pasta al Ragú-m is a tegnapi hangulatomnak (“könnyű kaja”), azért ha odabaszósat akarnék enni, nem ilyet ennék. Mellé egy üveg 2005-ös Valpolicella Classico, a BOR, amit Magyarországon sehol nem találok, gondolom a Bock-Gere-stb. maffia nem engedi be, mert viszonylag olcsó és tényleg nagyon finom.
Az idő pedig tökéletes, ha van rajtad kabát, a világ végére is elsétálnál, ami ugye a Royal Albert Hall (Chelsea) – Pembridge Square (Notting Hill) távot tekintve külön öröm. (A környék imádnivaló, még ha nem is ismerem.)

És el sem mondom, mi minden fért még bele ebbe a pár órába.