Internet, I praise thee.

What do you know, a Net útjai kifürkészhetetlenek, és ennek most nagyon örülök.

Évek óta (pontosan hetedik éve, 2000 óta) kerestem egy dalt. Uppsalai tartózkodásom alatt mintegy himnuszként szólt minden partin, a legnagyobb pörgés ment rá, és, mitagadás, tetszett is. Egyébként is sokat szólt, de mivel minden bulin tényleg a csúcspont volt (a minden buli az literally minden napot jelent), életem egy fontos dalaként tekintek rá. Viszont a zenekar nevét és a szöveg nagy részét is elfelejtettem, a dalt ezért sose találtam meg.

Máig.

Történt, hogy a comment:com-on „A Superbowl reklámok legjava” című cikket nézegettem, és elértem az utolsó reklámig, a Cadillac „Punk rock” hirdetésig.
És ott szólt a dal, egy utánozhatatlan hanggal: Iggy Pop énekelt.

Innen már csak pár gyors Google keresés, és megvan az Iggy Pop verzió (Punk Rocker), és megvan a 2000-es svéd himnusz, a Hiphopper is. Megvan az az érzés, amikor életed egy elveszett/elfelejtett szeletét megtalálod, és egy darab cetlitől, vagy egy darab zenétől visszajön az egész életérzés? A hideg futkos a hátamon, melegség jár át.

Köszönöm Index, köszönöm Superbowl, köszönöm Cadillac, köszönöm Internet. (Ha, khm, meglesznek a számok mp3/ogg-ban, mennek fel a rádióra, az is biztos.)

Update: Az megvan, amikor az Amélie-ben az öreg faszi visszakapja a gyerekkori kincsesdobozát? Na, kicsit olyan ez is.

Update 2: Nostehát. Hiphopper, Punkrocker – hallgatod.