Joel Johnsonnak igaza van.

Consumer electronics are a joke. It’s everyone’s fault but mine. You assholes.

Kottke és a BoingBoing is lehozta, hogy a Gizmodo korábbi szerkesztője, Joel Johnson igencsak leirtotta a mai technológiának magukat alávető játékosokat – az ellátó, a review-írogató, és a felhasználói oldalt is.

Jogosan.

Mindenki technofogoly, és ez a legkevesebb, amit el lehet mondani. Kijön az új Nokia .*, az Apple i.*, a Microsoft .*, és szalad és megvesz, frissít, válladat rángat, ha nem működik, hiszen fizetett érte, nehéz lenne belátni, hogy hülyeség volt, és csak egy újabb haszontalan szarral bővítette az egy éven belül kidobandó infoszemét-repót. (Tudtad, hogy az elektronikai szemét veszélyes hulladék?) Tudom én (mert velem is megesett már), hogy nehéz tűrtőztetni magad. A média nyomja a reklámokat, még ha nagyon ellenálló vagy, időről időre akkor is becsúszik egy ritka alkalom, amikor zsé és impulzív shopping késztetés együtt, és begurulsz a plázába és megveszed, pedig semmi szükséged rá. Aztán a kognitív disszonancia nem hagyja, hogy levond a következtetést: ezt semmi értelme nem volt megvenni. „Hölgyeim és uraim, az úgynevezett esküdtszék: ennek nincs értelme.”

Add azt a pénzt inkább egy éhező afrikai gyereknek, egy arra érdemes opensource projektnek, vagy valami számodra kielégítő ROI-faktorú aktivistaszervezetnek, adj vissza a kedvenc közösségednek. Vegyél egy kerékpárt. Vidd el a csajod vacsorázni egy puccos helyre, vagy egy wellness-hétvégére, vagy külfödre. (Aztán blogold le, lol.) Ezek a dolgok megmaradnak, az ilyen emlékek megmaradnak. (Emlékszel még, hogy milyen élmény volt a két éve aktuális telefonoddal csinálni az éppen aktuális valamit? Ugye, hogy nem.)

Részemről marad a 400 fontos laptop, a Nokia 2600, és majd egyszer, down the road, amikor a Joel Johnson-félék (meg a magamfajták) kicsit többen lesznek, akkor kijönnek azok az eszközök, amiket érdemes lesz megvenni. Illetve az eszköz, ami csinálja, amit kell, és ezért érdemes lesz megvenni.

Addig meg rant.