Kezdődött azzal, hogy a kurva galambok leellettek a lichthofban és ezért most kisgalambok csivitelnek kaját követelve, amikor épp nincs otthon a mutter. Hangosak.
Ja faszt. Azzal kezdődött, hogy kifogytam otthon kávéból, így a bootolás kicsit lassan ment, még a galambok segítségével is.
Aztán folytatódott egy sikeres faxszerver-teszteléssel, ez oké, viszont a gép kicsit hiányos, ezért még extra melót igényel.
Aztán a telefonom folyton lemerül, mert útközben ugyebár kívülről van mountolva a zsák hevederére, és kihűl az akksi.
Aztán Nagyi palacsintázóban ittam kávét, ettem palacsintát, ez oké, viszont az odaúton sikerült összetalálkoznom a Tapló Hétvégi Omegással, aki a szabályosan közlekedő bringások ledudálásából csinál viccet. Nem zavart különösebben, de később amikor főszereplős ablakon-benézést eszközöltem (mert persze utolértem aztán), majdnem (de csak majdnem) nekimentem az előtte haladó szerencsétlen C5-nek, amitől meg az egész benézés burleszkbe fordult és én éreztem magam hülyén a végén.
Viszont mivel reggel olyan lassan bootoltam a kávé hiánya miatt, valamint mivel a telefonom (benne az egyetlen órámmal) lemerült és emiatt boldog időtlenségben gurultam keresztbe-kasul a városban, sikerült az utolsó 10 percet elcsípnem a farsangból és nem találkozni se Magwassal, se Ágival – nem is fotóztam végül semmit, majd legközelebb.
És még ez a kurva „y” karakter is lemaradt a címből, mondom, hogy not my day.
A pozitív eredő vektor annak köszönhető, hogy az idő gyönyörű és bringáztam egy jót, nem sietve, nyugodtan.
Update: Dobjon hozzá egy számítógépház-csavarozás közben beakadt/felszakadt körömágyat, főúr.