Mozi: 300.

„2 óra gyötrelem.”

Nagyon enyhén fejezem ki magam, ha azt mondom, hogy nem voltam elájulva a 300-tól. Az első, ami eszembe fog jutni róla, az az, hogy egyszerűen buzi. Ez egy homoszexuális film, illetve egy nagyon hosszú homoszexuális videoklip. Vetekszik a Gayniggers from Outer Space című hasonlóan bárgyú hőseposszal, és biztos is vagyok benne, hogy az egyik legbuzibb filmként fog rá emlékezni a filmtörténelem. A lassúság, ami jellemzi a filmet (több, mint 2 órán át!), csak azt szolgálhatja, hogy a kidolgozottan izmos-izzadt férfitestek tovább legyenek láthatók. Eszembe jut a Johnny Bravo rész (szerintem a pilot szériából), aminek a végén Johnny elvetődik a Gyönyörű Férfiak Szigetére, ahol körülveszik a Xerxész-jellegű óriás-daliák, és németes kiejtéssel kijelentik: „Welcome to the Island of Beautiful Men!” Hát ilyen. Emellett egyszerűen unalmas a film a sebesség (illetve a hiánya) miatt. (Na jó, kivéve talán amikor konkrétan kardoznak.)

Egyetlen (illetve kettő, illetve négy) pozitívuma a filmnek a felbukkanó mellbimbók (királyné és a már-nem-szűz orákulum) őszinte vállalása, tulajdonképpen szép darabok, bár kicsit nagyobb árnyékot vetnek, mint az ember manapság megszokta a kultúrdömpingben.

Az meg már biztos csak az én belemagyarázásom, de sajnos nem tudtam nem párhuzamot vonni a sok freedom-, meg „send more army there, now”-üzenet, és a recent Bush-retorika között. Bocs, de 2007-ben amerikai filmben vétek ennyire erősen hangsúlyozni, hogy még egy nagy erőfeszítés kell újab pártízezer katonával, és miént lesz a végső győzelem, és freedom lesz mindenhol, és free (és persze beautiful) men lesz mindenhol, meg rivers made of chocolate. Aki a Team America után filmben ki meri konkrétan modani, hogy „freedom isn’t free”, az vagy hülye, vagy tényleg komolyan gondolja a viccet. Ez utóbbit látszik alátámasztani a multipoziturális szexjelenet, amiről (szintén menthetetlenül) a Team America szexjelenete ugrott be.

Tömören: inkább a tükörtojásos szendvics még egyszer, amit előtte megettem.