A tegnapi foci/bútoremelgetés kombó eredményeként ma minden tagom beállt, nincs erre jobb szó. Reggel még csak a lábamat éreztem, az irodában már se járni, se ülni, se állni nem tudtam, a székből fölkelés 2 perces procedúrává vált, ami közben én nyögtem, kollegák meg röhögtek rajtam (kimerítettem a stand up comedian fogalmát), a járás alapján a Robotzsaru castingot egészen biztosan hoztam volna, a zebrán pedig nem értem át a zöldben. Este aztán rájöttem, hogy miért nem ülnek a nagyik Blup fotelba: amikor egy „executive chair”-ből nem tudsz kikelni a reuma miatt, akkor a Blup tutira többnapos programot bíztosít.
Ami érdekes: bringázás közben egyáltalán nem éreztem semmit, mentem, ahogy szoktam. Természetesen nem vonatkozik ez a fel- és leszállásra, ami a kb. 30 fokban ollózható, tehát gyakorlatilag emelhetetlen lábam miatt ismét fura mutatvány volt, felszállás céljából előnyben részesítettem a padkákat, le pedig opportunista módon szálltam.
Most így estefelé már jobb, várom, mit hoz a holnap. (Bringázást, az biztos.) Addig meg belevágok a Mobiltömeges könyv olvasásába.