A tegnaphoz hozzátartozik, hogy az időjárásnak kevéssé megfelelő öltözetben (esküvőn voltunk, or wut) gyakorlatilag egész nap henyéltünk a napon, ennek megfelelően le is égtünk mind a ketten (aki ismer, tudja mekkora dolog ez), ráadásul hazatérve egyáltalán nem volt erőnk se dolgozni, se játszani, se semmi.
Az esemény pedig a kert sajátosságai, a sok elegáns rokon és a jó hangulat miatt folyvást a Tea Partay életérzést jutatta eszembe, és rájöttem, hogy tulajdonképpen szívesen mászkálnék ilyenekre hetente. (Eszünkbe is jutott, hogy, hogy nem, hogy tollasozni kéne, meg pingpongozni, meg ilyenek.)
Aztán persze a Rómaira is szívesen mászkálok majd, amint lesz mivel.