Batalha, Tomar. (Kreszregény.)

3987,8 km-nél egy tankolás, aztán 4096,8 km-nél Batalha, majd Tomar (mittudoménhány km-nél). Batalha hozta a régi formáját (bár most felújítják éppen egy darabon), Tomart viszont legutóbb szerintem félig se néztük meg: akkor is lejött az a gazdagság, ami ezt a várat építette, de hogy ennyire kiterjedt, ennyire szétágazó, az nem. Egyet kell értenem Jullal, Tomar durvább, mint Batalha.

Batalhában, a befejezetlen kápolnában odacsattogott hozzám egy fura házaspár (utólag megállapítottuk, hogy csakis ufók lehettek), és a férj megkérdezte, mi ez a hely. Ez itt a befejezetlen kápolna, mondom. Á, mondja ő, tehát még építik? Nem, mondom, ezt így hagyták. Nem értette, netán felrobbantották, kérdezte, vagy mostanában hagyták abba? Mondtam neki, hogy ezt párszáz éve így hagyták. What a shame, mondta ő, mire a felesége kegyelemdöfésként megkérdezte, hogy mi ez a hely, ahol vagyunk, Batalha? Belegondolva egyébként sok midnent elmond a népről, hogy a nemzeti emlékhelyük (az ismeretlen katona sírjával) egy befejezetlen templom.

Hazafele az A1 helyett IC2, ami sokkal kisebb út, ezért egyrészt szebb tájakat látsz (eukaliptuszerdők vannak itt dögivel, de a növényzet felépítése valahogy inkább egy latin-amerikai dzsungelt juttat az ember eszébe, erre pedig az itt-ott előforduló hatalmas mediterrán házak is rájátszanak, drogbáró-rezidenciák szerepében), másrészt jobban tudod nyektetni a gumit is. (Ezt, mármint a nyektetést, a gumiszerelő javasolta, még Zamárdiban: van valahol egy szövetdudor a jobb elsőn, amit még jobb hátsó korában szerzett oda, és ami egyébként egyáltalán nem káros, de dobog. Nem hiba, meg semmi, és most, hogy hajtott keréken lett a dobogó gumi, egyszerű nyektetés eljárásával megjavul a dolog.)

A portugálok egyébként nem valami jó sofőrök, illetve biztos jók, de itt vezetni nem élmény. A seggedbe jönnek, és amellett, hogy se záróvonalat, se sebességkorlátozást nem tisztelnek (oké, a sebességkorlátozást szinte senki, de azért vannak szintek), reflektoroznak mindenféle gátlás nélkül, akár szembe is. A másik probléma pedig, hogy olyan szinten szarnak arra, hogy a tompított az autójukban rendesen van-e beállítva, hogy sok esetben nem egyértelmű, hogy a szembejövő reflektorozó köcsög, vagy csak légteret pásztáz a tompítottja, Avro Lancasterek után kutatva.

Érdekes kérdés persze ez a vezetés, meg vezetési morál, mert minden országra lehet panasz bőven. Magyarország ugye Magyarország, az autópályán a külső sáv a 100-110, a belső a 150-180, 130-cal menni sehol se tudsz, tempomatot otthon felejtsd el. Ez szopás. Hozzájön aztán a városokban tapasztalhato lack of morale, a „kibaszom a sárgát és bemegyek a boltba” gyakorlattól kezdve a sebességkorlátozás leszarásán kersztül (mert Európában nem mindenhol rongyolnak ám 70-80-nal 50-es korlátozásnál!) a buszsáv használatáig, vagy a parkolóhelyek szabad értelmezéséig.

De legalább tudunk (így-úgy) vezetni, nem úgy, mint az osztrákok: a bécsi átlagnak a parkolás olyan helyekre, ahova én a Leonnal simán és párhuzamosan beállok, maximum egy Lupoval sikerül, azzal is ferdén, az egyik kerék (félig!) a járdán persze. Persze ott is van a rongyolós állat, hajjaj!, aki donortempóval nyomja, pedig ha én mondom ezt, akkor az tényleg az. (Megjegyzem, amióta tempomatom van, nagy lett az arcom, mert beállítom 130-ra és tartja nekem. Betartom a sebességkorlátozásokat! Minden autóba kötelezővé kéne tenni, egyből nem lenne annyi baleset.)

Az olaszok végülis (amennyit az északi autópályákon látni belőle) jól nyomják. A városi stílusukról lehet hallani ezt-azt (pl. hogy úgy parkolnak, mint a franciák, de erről még majd később), az autópályán viszont Spanyolországon kívül (mert ott egy lélek sincs az autópályán) itt a legélvezetesebb vezetni, mert egyszerűen tudják az íratlan szabályokat: külső sávban pöcsölés, középsőben a szabályosak, belül meg az állatok. Az állatok pedig tényleg azok: az 1.9 TDi motorral szerelt (és ez még a jobbik eset!) Volkswagen-klónoknak meg Alfáknak a szemit kinyomják, simán tolják neki a konstans 200-at, ami azt jelenti, hogy padlógáz, aztán majd leszabályoz a kompjuter. Persze a fogyasztás ilyenkor könnyen megduplázódik (nem viccelek, próbáltam hallottam valakiről aki próbálta), és valószínűleg a motornak se tesz jót, persze kit érdekel, 2 év múlva úgyis autócsere. Ha Olaszországban a belső sávban akarsz huzamosabb ideig menni, 180 alá ne nagyon lassulj. Nem véletlenül van az autópálya-rendőrségüknek Lamboja.

Ellenpélda egyébként az olaszokkal szemben Horvátország. Még egy ilyen töketlen bandát, legalábbis autópálya-morál szempontjából… Mindenki a belső sávban, biztos ami biztos, ettől meg a szintén morálbajnok gyorshajtó a külső-, meg a leállósávban előz, gratulálok. Kell ott még 5-10 év, amíg hozzászoknak, hogy annyi autópályájuk van, hogy közértbe is azon tudnak menni.

A franciákról köztudott, hogy minden egyes autó mind a négy sarka le van verve. A francia szarik bele, hogy parkolás közben elöl-hátul 30 centivel odébb tolja a szomszéd autót. Párizsban a négy sarkon kívül általában az autók oldala is meg volt nyomva 2-3 helyen, de ezt is leszarják (irigylem őket): városi autó, erre való.

Spanyolország jó hely, legalábbis nekünk olyan szinten kihalt volt az autópálya, hogy nem is értettük. Mindenesetre a legjobb tempomat-helyszín, ráadásul a Leonnak hazai pálya, jó volt. Persze parkolni Barcelonában simán lehetetlen, Madrid belvárosa se az igazi (bár klasszisokkal jobb: vannak kijelölt parkolóhelyek!), a városokban meglepően nagy a töttyögés. Nem is értettem, hogy mediterrán ország mediterrán lakosai létükre miért nem akarnak minden zebránál megölni az őrült autósok. Barcelonában emellett bringázni is álom, észak-európai szintű bringaút-rendszerük van, és persze a Bicing.

Egy kicsit szerencsés státusznak érzem a magyar viszonyok közt edzett, de (ezt szerénytelenül tartom magamról) valamiféle autós morállal mégis megáldott autós státuszát: tudsz is őrült viszonyok közt vezetni (mint a hülye seggbemászós, meg kielőzős portugálok), de te magad kellően nyugodtan nyomod. Sejtem, hogy egy osztrák, aki mondjuk Bécsben, vagy valami még belassultabb helyen tanult vezetni, inkább leteszi a határon az autóját és tömegközlekedik.

És persze jó szerencsét, balesetmentes kívánok magunknak az út (távolságban) második feléhez.