Kilométerek újra Porto környékén.

Szóval majd ha megint útra kelünk (holnap, taht is), akkor újra kilométerezek. Most itt a here-and-there mászkálásokhoz minek.

Tegnap este (egy átaludt-átpunnyadt nap után) Viseu, ami jelenleg Portugália legjobban, és egy felmérés alapján Európa egyik legjobban élhető helye. Ezt alátámasztani nem tudom, de el tudom hinni: nem a Portugáliában tipikus egymás-seggében lakások, hanem tágas kertváros (persze ha andalogni kell a csajoddal, akkor azért adott egy 1000 éves óvárosi rész), nagyon sok zöld, és házigazdáink szerint az ország legjobb egészségügyi ellátása, és hasonlók. Elképzelhető, hogy tényleg jó ott lakni, mi mindenesetre csak megtekintettük, illetve Jul egy újabb halat, én meg egy újabb grillezett steak jellegű cuccot tolt/am be a gyomrunkba.

A gyomrom egyébként most egy viharfelhőre hasonlít, kb. méretében is, de érzésre mindenképpen. Tudni kell, hogy Portugáliában (legalábbis itt a rural részen biztosan) gyakorlatilag steaket eszel steakkel. (Ha nem szereted a halat. Ha szereted, akkor ehetsz halat hallal. Én nem vagyok halas, bár most Barcelonában próbáltam valami gumiszerű, de a bundája (mármint rántott bunda) miatt finomnak is mondható halat. Az utóíze miatt aztán rájöttem, hogy miért nem vagyok halas.) Ez baromi jó, mert én szeretem a steaket és a grillcuccokat, de azért jóból is megárt a sok, és a kis helyeken más kaját viszont egyáltalán nem találsz, egyszerűen felejtsd el. Hal vagy steak. Vagy grill. (Viseuban láttunk egy kb. temető méretű kertet, ami tele volt micisütő kemencékkel. Nagy mennyiségben csinálák az ilyesmit.)

Szóval ha lenne itt egy üveg Jáger vagy Bállon, akkor persze semmi baj nem lenne: zsíros steak, utána két ez vagy az, és másnap kutyabaj. Így viszont (a legduvább pia, amivel találkoztam, valami 21%-os csajlötty) összeadódik a dolog, és nem vagyok 100%-os, na. (Ninja, Malasz, otthon diétás/felzárkóztató edzés?)

Ma pedig Figueira da Foz, ki-ba-szott nagy szél, amiben szegény kite is mintegy 5 másodpercig bírta csak, és ahonnan mi is menekültünk rövid úton, de végre találtunk olasz kaját, és nem steaket ettünk steakkel, hanem Lasagnét fokhagymás pirítóssal. (Nem mondom meg, hogy hol ettük.) Én már voltam Figueirában 2000-ben, és most is ugyanolyan szar volt, Jul viszont most először, úgyhogy ő fogja neked megmondani, hogy milyen érzés. Este pedig badminton tollas, még Lisszabonban sikerült remek tollaslaszikat szerezni, élvezetes.

Holnap indulás haza. Porto, Bilbao, Marseille, aztán valahogy Budapest – ez a program. Ruhák kimosva, fényképek (mmmost!) letöltve (a kisgépről, ofkoz), csókolom.