[Tags]on the road, portugal, figueira da foz[/tags]
– Gyerekek, meseljetek el, hogyan telt a nyaratok. Nem kell kiesned a padbol, Julika, kezdjed akkor te!
– Voltunk Portugaliaban, es meg az oceant is lattam!
– Nagyon jo, meselnel meg nekunk egy kicsit rola?
– Nagyon tetszett, mert fujt a szel is. Az pedig kulon jo, fokeppen akkor, amikor amugy az ember furdeni meg a parton csak ugy dogleni akar. Mar messzirol latszott egyebkent, hogy eletre szolo elmeny lesz, mert buzerans sokan voltak. Volt homok is, ami kulon tetszett, mert amikor az 523 km/oras szelben ellenerzesemet szerettem volna kifejezni, hogy a felem suvito apro homokszemek ugy egetik a borom, mintha egesz testfeluletemet egyidejuleg gyantaznak eppen, na akkor a szajamba is berepult vagy egy evokanalnyi hulye homok. Jo volt meg az is, hogy amikor meguntam a szelarnyekban fekvest – kisse csokkentett homokmennyiseg a szajba- akkor furdoruhaban indultam el az ocean iranyaba: egyszer elunk, marpedig ott furdeni kell. Visszafordultam, annyira fajt ez a probalkozas a fentebb emlitett okok miatt.. Tok jo volt egyebkent, peldaul sarkanyt is lehetett eregetni 1-1 mp erejeig. Mondjam azokat a szavakat is, amiket a fenti esemenyek bekovetkeztekor mondogattam?
– Nem, azokat nem kell, koszonjuk.