A tegnapi nap nem a sikerességéről fog bevonulni a történelembe: az elvileg max. félórásra tervezett fehérvári útból (lemegyünk, átvesszük a gépet, visszajövünk) 2 és fél órás szopás lett, aminek a végén üres kézzel jöttünk haza: lementünk, kifizettük, megnéztük, nem az volt, amit rendeltünk, visszaadtuk, visszakaptuk (remélem legalábbis), és végül eljöttünk. Mint egy csehovi dráma, bár ott a levezetésnek nem része a stornószámla.
A késés miatt aztán Jul lekéste a találkozót ahova mennie kellett volna, én pedig 2 emaillel short maradtam, pedig nem lett volna jelentéktelen elküldeni.
Annyi szerencse azért ért, hogy elkaptam az autót, amint épp 66000-et mutat a kilométeróra, úgyhogy jól ki is nulláztam a trip számlálót — we all know where this leads… (Pont 66000 km-nél leparkolni, ahhoz mekkora mázli kell?)