Tegnap Wilko Brouwers tartott egy szemináriumot (reneszánsz művekről) a Zeneakadémián, amihez a Városminor volt a munkadarab, ha lehet így mondani: rajtunk mutatta be, hogy hogy kell egy reneszánsz madrigált elénekelni, ami nem azt jelenti, hogy nekünk mellényzsebünkben a madrigál-igazság, de jó alapanyag voltunk.
Minden ellenkező vélemény mellett nekem bejött az ember: egyrészt külsőre (és hangszínre) hasonlít Michael Palinre, a stílusa pedig tömör, egyenes, talán kicsit nyers — ami egyeseknél lecsapta a kismegszakítót, de nekem nagyon tetszett, amiket mondott, és úgy érzem (pedig én nem szoktam ilyesmivel foglalkozni), hogy még közelebb kerültünk a darabok megértéséhez. (Amellett, hogy szerintem adtuk már ezeket jobban is elő.)
Tegnap napközben belázasodtam, emiatt majdnem itthon maradtam önsajnálni, de sokszorosan nem bántam meg, hogy minden nyavalyám ellenére végül elmentem. És talán Wilko sem bánta meg, hogy ott voltunk.
(Ja, és a 4-ből kb. 2,5 darabot nem tudtam — most már tudom.)