Lebegtem. Erre a tömény csodára még a tévéreklámok sem készítik fel az embert.
There, ott mondja ki, fogjákmeg! Mert hát mi különbség van a mai reklámok és az akkori művészet között? Szinte semmi: idealizált világ, amely által az alkotó a saját maga (illetve pontosabban: urai) rendjébe való beilleszkedésre hivatott téged sarkallni. (Huh.)
Szóval a kommunista művészet és a közvetített mélyebb üzenet nem tűnt el, csak ma fogyasztói társadalomnak hívják.
Megyek mobiltelefont venni (már előre utálom.)