Minden jel arra mutat, hogy kb. tegnap a lízingcég elutalta a Casco kárösszeg lízing maradványérték kiegyenlítése után fennmaradó összeget (ami több, mint amit mi számoltunk, de félmillával kevesebb, mint az autó valós piaci értéke), így a Feteke Sárkány saga hivatalosan véget ért. (Vannak még apróságok, mint pl. megpróbálni kinyerni a biztosítóból a május óta becsülettel fizetett, majd a kárösszegből is levont havi biztosítási díjakat, de ez már csak utórengés.)
A lopás ugyebár május 5-én volt, tehát tokkal-vonóval 144 nap kellett a gyors és gördülékeny kárügyintézéshez. Ebben persze minden benne van: a rendőrség 30 napja, a biztosító tökölése (kb. 60 napra tippelném), és az önkormányzati ügyintézés örömei: tanulságos lesz egyszer visszaolvasni a teljes sztorit.
Mit tanultam? Legelőször is: nem baj, hogy volt cascom. Havi 25000 forint körül fizettem, ha ezt bankszámlára teszem félre, nem jött volna ki a lízing maradéka. Aztán: ha egy mód van rá, nem szeretnék hitelből autót venni. Még nem dőlt el, mi lesz a következő jármű (vannak jelöltek), így nem biztos, hogy ezt tartani tudom. Aztán: autót tartani alapvetően szopás. Ellopják, akármilyen védelmed van, aztán szaladhatsz a pénzed után. De hát mindennel ez van. (Bezzeg Kádár idejében!… Kezdek már olyan lenni nem?)
Ja, és azt is tudjuk, hogy a biztosítócégek (persze itt indukcióval élünk) mint szemetek és ülnek a pénzeden, az önkormányzatok (szintén) pedig az alapvető feladataikat nem képesek ellátni, egy pont az anarchistáknak. (Bár az útlevelem egész hamar kész lett.) A lízingcéget rehabilitálnám, tulajdonképpen ők voltak a legprofibbak az ügyintézésben. Kár, hogy a feladatok minimális része hárult rájuk.
Na, moving along, felkészül a Fogaz.
Azért annyi szerintem pluszban hozzátehető ehhez (amellett, hogy alapvetően egyetértek a biztosításos gondolatmenettel), hogy sajnos vannak olyan márkák, amiket itthon iszonyatosan lopnak (hogy ez azért van így, mert a lopott cucc ennyire kurrens ezekből a márkákból, vagy mert az autók védelme ilyen rossz, az egy másik kérdés), és emiatt nagyon meg kell gondolni az ezekből a márkákból való választást.
Az a baj, hogy a használtautó vásárlás itthon szopóbb, mint európa sok országában (ügyeskedő típus vagyunk…), szóval én inkább az új, vagy majdnem új autók pártján állok. És a német/spanyol/francia/japán csodákat meg kerülöm, mert ugyan nem rosszak, de tökönszúrnám magam, ha ellopnák a’ zótót. Optimális eset persze nincs :)