Minden pozitív kritikája ellenére (tényleg kíváncsi voltam rá!) a Kalandorok sajnos ugyanolyan magyar film, mint a Sose halunk meg, vagy [tetszőleges tipikus negatív magyar film], és ez nem jó.
Rég megérlelődött bennem, hogy miért nem világhírűek a magyar filmek. Gondoljunk a csehekre, egy Tűz van babámra, vagy a szerbekre, Kusturica teljes munkásságára, aztán gondoljunk a magyar filmekre. Ezzel a depressziós hozzáállással sose hozzuk be a közönséget! Itt van két ilyen kaliberű zseni, mint a Haumann meg a Rudolf Péter, és akkor ezt a hülye negatív vattát kell nyomni, az egész film egy lefele csúszó sztori, aminek a vége egyértelműen a tragédia… Ki kíváncsi erre?
De hát ebben élünk, a magyar valóság ilyen, erre köll reflektálni. Csak utána meg ne rinyáljunk, ha összesen ezren nézik meg a cuccot.