Tegnap a Bajnokba (nemoda, kivételesen) menet találtunk egy felirat nélküli CD-t a kocsiban, amiről empirikus úton bebizonyítottuk, hogy Creed van rajta, és (nem?) mellesleg visszavezettem, hogy hogy került az Erdész kesztyűtartójába. (Emese, ha olvasod és kell, itt van. Már ha tényleg a tiéd.)
Nos hát a Creed meglehetősen ergya másolata a Stone Temple Pilots-nak, meg úgy általában a legendás Seattle nagygenerációnak, remekül lehet rajta személtetni (szintén empirikus felismerés) a grunge dobolás kliséit, illetve a „2 oktávos” éneklést: az énekes szám szerint 6 hangot tud, abból 3-at lent és nyugiban, a másik 3-at pontosan 1 oktávval feljebb, üvöltve, mint aki mérges.
Viszont ha már így eszembe lett juttatva, ma Stone Temple Pilots-összeset hallgatok, ezek a srácok bezzeg tudtak valamit, meg hát eleve szentimentálisan viseltetek velük szemben (kapcsolatban?), emlékezve a Space Needle korszakomra, vagy mi volt a nevünk, buuuuurn burn buuuurn! (Omg, 6 éve, ázzek!)