Kedvencek mostanában.

Ezeket egyenként nem postolnám, de mostanában (szerencsére!) valamiféle burst van jó cuccokból: film, blog, zene.

Zenék

Az új Pearl Jam… (ellenpélda) nem az. Igazából megint dobtak egy sekély albumot, ami egyébként remek alkalom volt arra, hogy az összes eddigit végighallgassam a Vitalogy-val bezárólag (ez egyébként elévülhetetlen érdem), de a Backspacer nem lesz a frequent listán.

Az új Muse (Resistance): kurvajó. Jelenlegi Muse must have listámon a Showbiz (rajta a Tökéletes Albumkezdés), és a Resistance.

Új Dave Matthews (Big Whiskey and the GrooGrux King): szintén állat album, szerencsére ezek a srácok nem grunge-ot játszottak régen, amibe ugye bele lehet öregedni… Hozza a szintet, pozitív, öröm hallgatni.

Az új Gary Moore (Bad For You): erőteljes blues-rock, vagy mi ez a stílus. Ilyen zenét szerettem volna játszani csikókoromban, most is szívesen nyomnám, olyan ülünk-a-motoron feeling. (Vagy ülünk-a-kamionban.) És a faszi egyike a világ meghatározó gitárosainak, mondjuk top 5. (Várjunk csak: Clapton, Dimebag, fiatal B. B. King, Slash… igen, talán ő az ötödik. Hú, meg a country szcéna, áh.)
Azt pedig ugye tudjuk, hogy Gary Moore jön ide novemberben!

Blog

Iconic Photos: alternatív történelem híres fotókon keresztül. Inkább informatív, mint történelmi (tehát az érettségit nem helyettesíti), de adalékot ad, én pedig annak ribanca vagyok. Tudtad pl. hogy a jobb oldalt látható (egyértelműen történelmi jelentőségű) képek Churchill azért vág ilyen morcos képet, mert a fotós (Yousef Karsh) 1 másodperccel korábban egy meglepő mozdulattal kivette a szájából a szivart? A következő (kevésbé híres) képen már mosolyog. „You can even make a roaring lion stand still to be photographed.”

Daily Squee (ex Dreaming of Kittens/Puppets): ultimate cuteness, nem szaroznak felirattal, pózokkal, alvó cica/kuyakölykök, sallang nélkül. Mostanában elkezdtek random ébrenlevős képeket is betolni, ez nem lesz jó hosszú távon, de remélhetőleg erre ők is rájönnek időben.

Film

Gran Torino: Clint Eastwood még egyszer odabasz, csak a káromkodások miatt is érdemes megnézni, de valahogy az egyébként gyengus alapsztoriból is nagyon jót, hogy-ne-mondjam meghatót alkotott az öreg.

Planet Earth: felejts el mindent, amit eddig természetfilmben láttál, mert ezen beszarsz. Ezidáig az egyetlen mozgókép, amiért érdemesnek látnám beruházni egy 42″-es 720p tévébe meg egy Bluray-lejátszóba. Mátrix, rajzfilmek, bármi nem ér meg ennyit.

Watchmen: nem tudom pontosan hova is akarom tenni ezt a filmet, de a hangulat amit a csoffadt szuperhősök miliője sugároz, azt hiszem a pozitív oldalra helyezi. Messze nem vagyok olyan nagy véleménnyel róla, mint a tömegek, de egy 500-ast megér.

Shaun of the Dead: semmit, konkrétan semmit nem tudtam a filmről, csak azt, hogy Dylan Moran, az általam jelenleg figyelt angol mesterhármas (Eddie Izzard, Bill Bailey a másik kettő) egyik tagja szerepel benne. Nos, megér egy estét, mert a legviccesebb zombis film evar. (Annak fenntartása mellett, hogy szerintem ezen kívül nincs vicces zombis film. Azt hiszem.)

This is Spinal Tap: jó rég néztük, még valamikor nyáron, ha Drifter nem hív meg, nem is tudtam volna, hogy létezik ilyen film. Kurvajó, de bármit mondok róla, lelövöm a poént. You have to trust me on this one.

Guns of Navarrone és The Bridge on the River Kwai: nem a legfrissebb filmek, de még mindig ütnek. Általánosságban mondhatom, hogy tessen mindenkinek régi (pre-CGI, pre-3D) háborús filmeket nézni, mert ma már nem csinálnak ilyesmit! A Kwai folyóhoz hozzátenném, hogy kötelező angolul, mert magyar szinkronban egészen biztosan nem jön át ez a konokul vicces angol kifejezésmód, always a gentlemen.