(Jön majd Adél update is, ma megpróbálom felgönyölíteni az utóbbi hetet.)
Ott tartottam tehát, hogy pont augusztus 7-ére, vagyis Adél hazahozatalának napjára villámháború jellegű muslicainvázió csúcspontját éltük meg a kecóban. Ez azért érdekes, mert abban a 4 napban, amíg Jul nem volt itthon, semmi olyan nem történt, ami ezt a szaporulatot indokolta volna: nem eszem gyümölcsöt, abban a 4 napban itthon mást se nagyon ettem, lévén hogy kb. próbáról kórházba jártam és vica versa, amikor meg nem, akkor a zárszerelőt vártam, önkizárás okán… Szóval tulajdonképpen itthon se voltam, ráadásul egyszer még full takarítás is volt. Ennek ellenére szombat estére olyan szintű volt a muslicahelyzet, hogy konkrétan nem tudtam vacsorázni: kb. 2 másodperc alatt találták meg a muslicák a Majorkából hozott hamburgeremet — félbe is hagytam az egészet.
Lévén, hogy ez all-out war, több fronton indítottam az ellentámadást (bocs, egész délelőtt a zseniális Lemilblogot olvastam): először is (tüzérségi alapozás végett) utánanéztem a neten olyan muslica- (aka. gyümölcslégy-) csapdának, ami nem tartalmaz vegyszert, nem kell kifújni, stb. Ilyet pl. a Bábolna Bio gyárt BIOSTOP® gyümölcslégy csapda néven, el is szaladtam (Praktikerbe) és vettem 4 db-ot, darabonként azt hiszem 1390 forintért. Ezek a csapdák elég hatékonyak: az első kitett darab 1 nap alatt kb. 100 darab körül fogott, masszív fekete csík volt a csapda ragacs részén. Felbátorodva stratégiai pontokra kihelyeztem a maradék hármat is, és elmondhatom, hogy mind a négy darab a várakozásoknak megfelelően teljesít, és csak közvetlen közelről érezni a meglehetősen orrfacsaró aromát, ami a kis buzi muslicákat odacsalogatja, remélhetőleg egytől egyig.
Ezután jött a java, a gyalogsági támadás: fogtam magam, és naponta 1-2-szer porszívóval beszívtam annyi muslicát, amennyit találtam. Szerencsére valamiért többnyire fehér, vagy üveg felületekre szeretnek ülni (tisztelet a kivételnek, de azokat is megtalálom; népszerű utolsó muslicamondat lehet az „ez itt barna felület, itt biztos nem látnak meg minket!”), úgyhogy az embernek annyi a dolga, hogy némi teniszkönyököt kockáztatva porszívóval a kézben szívja be őket a pafonról, ajtókról.
Az első csapás porszívózás alkalmával csak a nappali/konyha helyiségünkben több, mint 100 kis dögöt szívtam be (100-nál hagytam abba a számolást), a teljes lakásra szerintem 3-400 darab jutott. Későbbi napokban sokat javult a helyzet, de helyiségenként 10-20 darab azért megvolt. Ez a porszívós eljárás kalligráfióhoz hasonlatos mozdulatsorokat tanított nekem, kb. a harmadik naptól már röptében le tudtam követni a muslicák dogfight technikáját, persze az tovább tart, úgyhogy jobb szerettem a hangárban szétbombázni őket, mint a németek a francia légierőt.
Harmadik lépés: profit pedig (stabilizáció?) a nyool helyének kitakarítása volt, az itt található Al KaiMuslica kiképzőtáborok felszámolásának céljával. Ez a projekt az Adélvárás utolsó időszakában kicsit megcsúszott, úgyhogy amúgy is ideje volt.
És persze az új közigazgatás felállítása: minden este minden koszos edény behelyezése a mosogatógépbe és a mosogatógép lezárása éjszakára, a nagy konyhai szemetes teljes kiiktatása, a kis konyhai szemetes levitele esténként (de legalábbis a terasz, mint bufferzóna használata reggelig), pultok letörlése, stb.
Az eredmény: jelenleg majdnem muslicamentesek vagyunk (ami valószínűleg a normális állapot), nem beszélve arról, hogy rend is van a lakásban. A muslicacsapdákban már elég teltház van, de a bennük levő lötyi alapján még simán működni fognak 2-3 hetet — remélhetőleg annyira nem is lesz szükség, lehet őket hamarabb kidobni.