Adél énekel.

Az ugye alapvetés, hogy lévén mindketten valamelyest zeneileg vagyunk, Adél már kb. -6 hónapos korától gyakran kapott célzottan neki szánt zenét — eleinte csak esti kétszólamú dalokat, aztán leporoltam-felhúroztattam a gitárt, és akkor azt is. Születés után azért rájöttünk, hogy nagy csinnadrattát elalvás előtt nem célszerű csapni, mert odafigyel a zenére és felébred. Ilyenkor inkább tehát vagy csak csöndben elgyakorolgatok a gitáron, vagy csak halkan elővezetünk egy Scarborough Fair-t, ilyesmit. Amikor viszont ébren van, akkor mehet a zenebona.

Na, ebbe lett hozzáadott feature tegnap, hogy Adél is beszállt, és tüneményesen aranyos. Most Kaláka darabok mennek — a Fakatona (amiről ha leveszed a szöveget, hawaii beach nótát kapsz, zseniális), meg a Rózsa, rózsa (aminek a librettóját pedig időnként átírjuk: „rózsa rózsa rengeteg / lányok, félek-rettegek / nem tudom a szöveget / hogy a macska rúgja meg”), Adél pedig először csak elmélyülten hallgatta (eleve máshogy figyel, ha zenét hall, mint ha csak beszédet), aztán beszállt ő is: egy csücsörített szájas, hosszan kitartott „a” segítségével adja, ez i solyan hang, amit máshol (amikor csak beszél) nem látni tőle.

Szóval énekel.

Tünemény.

Szóval tegnap és ma az ébrenléteiben kábé exkluzívan kapta a zenélést, ha abbahagyjuk, vagy csak gitáralap marad, akkor rosszallóan néz és kurjantgat hogy kezdjük újra, nekem pedig kezdenek vízhólyagosak lenni a bal kezem ujjai, de kit érdekel.

Update: videóóóó!

5 hozzászólás “Adél énekel.” bejegyzéshez

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.

To respond on your own website, enter the URL of your response which should contain a link to this post's permalink URL. Your response will then appear (possibly after moderation) on this page. Want to update or remove your response? Update or delete your post and re-enter your post's URL again. (Find out more about Webmentions.)