Múlt pénteken (meg aztán ma) impulzív jelleggel frissítettem a gépem Ubuntu 11.10-re.
A sztori persze nem így kezdődött: először is fejembe vettem, hogy visszaállok Arch Linuxra, felgyorsítandó a már eléggé koros hardware-nek tekinthető MSI Wind U100-at. Nos, az Arch már nem nekem való. Azzal még nincs számottevő problémám, hogy a sikeres install után (ne feledjük, az Arch installja kb. azokból az időkből származik, amikor a Debian telepítőjében dselect-tel kellett egyenként kiválogatni a telepítendő csomagokat…. szóval nem egy mai darab) az alaprendszerben nincs grafikus felület, hiszen az Arch csomagkezelője egyszerű és jó. De az, hogy Dropbox, msttcorefonts, és ilyesmi telepítéséhez már AUR (vagy mi) használata, és azt hiszem manuális download kell, ez már az a kényelmetlenségi faktor, amit értek és támogatok — elvben. De gyakorlatban öreg vagyok már én ehhez / annyival nem lesz gyorsabb az a gép (, győzte meg magát a művész).
Aztán következő lépésként, még mindig a lájtvéjtet szem előtt tartva feltettem egy Xubuntu aktuális verziót… Nos, az meg nem üti sajnos meg azt a szintet, amit ma szerintem egy oprendszernek meg kell. Mind you: RAM-használatban sem… de grafikailag sem.
Szóval biztos ami biztos alapon persze itt van az utolsó jó Ubuntu, a 10.04 Netbook Edition, ha már nagyon elegem lesz ebből a szép új „azt kapot amit látsz, ne nyúlkálj hozzá mert kezedre csapok” rendszerből. Alapvetően viszont mivel mostanság szinte csak cikkírásra használom a netbookot, még talán meg is szokom.
Lássuk tehát az első benyomásokat, megjegyzéseket:
- Elhagytam a kb. ’97 óta signature hotkeyemet: a Mod4+H (setxkbmap hu) és Mod4+J (setxkbmap us) kombókat, helyette átálltam Windowsos Alt+Shift kombóra nyelvváltáshoz.
- Persze agyfaszt kapok (látszólag megváltozhathatatlan default #1) attól, hogy az Alt+Shift az esetek kis százalékában nem a billentyűzetet váltja át, hanem az adott alkalmazás menüjébe megy be.
- Agyfaszt kapok attól is (látszólag megváltoztathatatlan default #2), hogy az F10 (ami ugye terminálban egy sor ncurses program felső menüjét hozza) szintén az éppen nyitott alkalmazás menüjét hozza be.
- Agyfaszt kapok továbbá attól is (látszólag megváltoztathatatlan default #3), hogy a rendszer default fontméretét nem lehet a beállítások közt módosítani. „Ubuntu 11” fontméret, ORLY? És ha én 9-hez szoktam?
- Valamint agyfaszt kapok attól is (látszólag megváltoztathatatlan default #4), hogy a Mod4 a Unity (egyébként jó) gyorskeresőjét (vagy dashboard-ját) hozza be, ezáltal a régi jól megszokott Mod4-et tartalmazó billentyűkombinációim nem működnek (megbízhatóan).
- Aztán agyfasz az is, hogy Empathy a default chat kliens és azzal van integrálva a Unity vagy mi. Mivel én szeretem az integrált dolgokat (és mint mondtam, nem sokat használom a gépet), hagytam fent az Empathy-t, pedig a Pidgin körülbelül
137,3%133,7%-kal jobb chat kliens, és akkor még Skype-ot nem is integráltam. (Az újabb 100%.) - A Gwibber, mint (szintén integrált) „broadcast” (vagyis Twitter) kliens pedig a vicc határát súrolja, de most az egyszer teszek vele egy próbát, hátha fejlődött, mióta utoljára láttam.
- A WiFi sokkal gyorsabban csatlakozik, ez jó.
- A Unity-tól egyébként nincs rossz véleményem; használtam már korábban (csak ugye lassú a gép), netbookon ez egy jó felület lenne, mert helytakarékos. Nem mondom, hogy a Netbook Remix felülete nem szintén kurvajó, és nem tudom, hogy ebből a mostani „hmm, nem is rossz” feelingből mennyi az, hogy számomra újdonság.
- Látszólag megváltoztathatatlan default #5: 4 workspace van, se több, se kevesebb. Zavarni nem zavar, de netbookon réges régóta 2-t használok.
- Tudom, de még nem tapasztaltam, hogy reteksok RAM kell az Oblák alá. Megintcsak: nekem tulajdonképpen egy Chromium-nak kell elfutnia gond nélkül 2 GB RAM-mal, az már csak menni fog!
Mintről annyit tudok egyszerű, jó. Nem személyes tapasztalat volt infótanárom egyben jó komám használja. Megelégedett vele ubuntut már nem szereti a túl sok kéz alá tett fölösleges dolgok miatt. Így maradt az. Egy acer laptop 2magos proci 2g ram valami ati vga hd-t viszi simán amit akar azt megtudja vele csinálni. Nekem a felület jobban bejött ubuntun (persze nem ez a unity mert ez inkább táblára való mint sem asztali gépre) Én egyenlőre a 10.10-es ubuntun filózok amibe még (szerencsére) nincs benne a unity.
A unity sebességével nincs bajom, a szoftverközpont optimalizálásának viszont nekifeküdhetnének a srácok -főleg így hogy a synapticból fekete bárány lett- mert az kritikán aluli.
Egyébként elérhető a gnome shell és annak a gnome 2 kinézetű kialakítása is, meg annak az effektek nélküli kialakítása is. (logout, aztán a név mellett a kis fogaskerék ikon a bejelentkező képernyőn) Szóval választási lehetőségek vannak.
9 hónapig használtam Ubuntu-t. Amikor kijött a 11.10 megutáltam. Kiszedték a GNOME-ot -.-
Persze egyből sudo apt-get install gnome-shell meg sudo apt-get gnome-session-fallback, de akkor is eléggé megharagudtam rá.
Most Arch-ozok és nagyon meg vagyok elégedve. Nekem sokkal jobban bejön a folyamatos frissülés mint a félévent disztró update. A yaourt pedig szinte mindent megtalál, letölt és ha kell buildel nekem ami AUR package. Csak egy baj van vele, hogy jelenleg még a 3.1-es Linux kernel sem támogatja tökéletesen az új notimat, de ez Ubuntu-val is így lenne főleg, hogy rengeteg hibát már kijavított a 3.1-es kernel és Ubuntuval meg se kaptam volna valszeg, főzött kernelt meg nem akarok.
Ocska olcsó régi laptok kukába helyez, shoppngol, uj modern, gyors laptom megvesz, windows 7 install, megnyugod, szép a világ, mély szippantás a fűből…
az a részlet talán nem volt meg (mert vissza kéne olvasni az archívumot), hogy
– új gépet nem akarok venni (mert minek: egyrészt van egy céges, másrészt a következő itthoni cikkíró eszköz egy Asus Transformer Prime szerűség lesz)
– a Win nekem idegen világ (bár bevallom, a W7 vaban izgatja a fantáziámat – de egyelőre out of scope.)
Mivel nyitott vagyok az új dolgokra, szívesem kísérletezek. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy kipróbálok Linux disztribúciókat. A legjobbnak az Ubuntut találtam, szerintem ez a leginkább emberközeli. De óriásit csalódtam ! Nem óhajtom felsorolni milyen bosszúságokkal találkoztam, mert ez is nagyon fáraszt. Jöttek az újabb frissítések, és egyre szarabb lett. Aztán elkövettem azt a végzetes gixert, hogy áttértem a kubuntu aktuális verziójára. Nos eddig ez a valaha legpocsékabb operációs rendszer. Csak egy példa : amig az Ubuntu felismerte a WLAN adaptert, a kubuntu már nem. A legszebb tulajdonsága azok a lefagyások amelyek teljesen váratlanul törnek elő, majd ha újra indítom a vasat,, másodszorra már nem jelentkeztek. Őszintén szólva kezd a hitem megrendülni a nyitott platformok életrevalóságában. Sokan sokféleképpen belebarmolnak. és csak toporgunk egy helyben. Sajnos tény, megbízhatóságban felhasználói élményben meg sem közelítik a WIN7-et, sőt egyre inkább távolodnak tőle.
Arch-hoz meg annyit, hogy nem kell az aur-hoz manualis download, a yaourt mindket repot kezeli (az pedig osszesen 2 pack letolteset igenyli). Sot, a yaourt userkent is hasznalhato, automatikusan sudozik, amikor kel. Tessek egy picit meggooglezni a temat…
Én minden releasekor adok egy esélyt a Unitynak, de mindig ugyanúgy végződik, hogy visszatérek a sajátos desktopomra.
Szerintem igénytelen a Unity kinézete, az effektusok is, amik ráadásul lassuak is. Az nem baj mondjuk, hogy számomra, nem jó az alap kinézet alap beálitásokkal, mert beállitom, úgy hogy nekem az jó legyen, viszont ha nem lehet beállitani, akkor már veszett ügy az egész.
Szerintem a Canonical észre kellene vegye, hogy ezek nagyobb problémák mint gondolnák.
Ha arch beallitgatasaval nem akarsz sok idot elszorakozni, akkor ajanlom archbang telepitot vagymit. live rendszerkent ki lehet probalni, es telepites utan egy szepen beallitott openbox feluletet kap az ember es nem egy masik disztrot hanem archlinuxot. gyorsbillentyuket .config/openbox/rc.conf fileban be lehet allitani egy szovegszerkeszto segitsegevel, de van hozza gui is. Archbang-ben az is szep hogy a menu-bol kattintasra lehet nyitni config fileokat…
Xfce bloated…akkor mar lxde, ha mar DE :)
yaurt helyett telepiteni AUR-bol packer-t ajanlom, kenyelmesebb szvsz…
Ha *ubuntu, akkor meg mar lubuntu a regi gepre…persze uj vason is megéri..
Kozben meg eszembe jutott egysmas.
Openbox-hoz erosen ajanlom lxpanel-t.
A masik meg, nem lehetne ez a poszt-doboz textbox vagymi ahova most irok nagyobb kicsit, vagy atmeretezheto? Tefonon nem tul kenyelmes gorgetni benne, persze nem mintha regenyeket kene posztolni :)
Az Ubuntu szerintem nagyon rendben volt az utóbbi időkig…
A Unity szétverte az egész jól felépített (vagy inkább felépült?) imidzset, a tablet/netbook felhasználókat nem vonzza szvsz a Linux, a régi felhasználók, mint én, meg hánynak a Unity-től.
Saját vélemény: csúnyán elcseszték, de nemcsak a Ubuntu, hisz a gnome-desktop is megszünt. Ráadásul, ha 2-3 éves a hardver, mint nálam, már igencsak akadozik a támogatás, a video driver egy éve szaraxik, korábban naponta fagyott, már csak azt nem képes kezelni, hogy melyik ablak hogyan takarja a másikat. Végülis nem olyan fontos az, nemigaz?
És ami nagyon betett: régicske gépre is próbáltam, hogy majd ez gyorsabb lesz még desktopként is, mint az új ringyózok… hát nem. Olyan elcseszett lassú, hogy használhatatlan, az utolsó az XP, ami ilyesmire alkalmas! Nyilván nemcsak az Ubuntu lassú az említett gépen, de hogy teljesen használhatatlan legyen, azt nem vártam volna.
Én kb. két hete tettem fel a Linux Mint 11-et. Eddig elégedett vagyok vele. Bár a compizzal megküzdöttem kicsit.
Eddig egy hátrányát tapasztaltam, de ez szemléleti kérdés náluk. A különböző verziók közötti átlépés nem működik a dist-upgrade módszerrel, csak friss telepítéssel lehet majd verziót váltani.
ők nem rolling release-t csinálnak?
Nekem egy 5 éves laptopom van otthon (Fujitsu-Siemens Amilo Pro 3405) GMA950-es videokártyával, 1,8GHz-es Celeronnal és 2GB memóriával.
Az XP jól ment rajta annak idején, a Vista rémisztő volt, a Win7 nagyjából elfogadható, de gyakran belassult kis időre. Ezután jött az Ubuntu (korábban, még a 7.10-est már használtam rajta, pár apróságon azonban még elbukott akkor a Linux), előbb a 11.04, majd most a 11.10 Unity felületen.
Nálam nem akadozik, kifejezetten gyors, s miután már azt hiszem én is kinőttem abból, hogy a legutolsó kis kapcsolót is átállítgassam folyton, engem nem zavar a kevés beállítási lehetőség sem, használom és kész. Minden speckó gomb működik alapból, egyedül a bluetooth kapcsolatokkal nem akarja az igazságot (látszólag szépen csatlakozik, de utána semmi), de összekötöttem végül kábellel a telefont a géppel, előbb-utóbb csak javítják és működik (report ment).
Lubuntut használok, lásd:
http://bagojur.blog.hu/2010/05/24/xubuntu_neee_inkabb_lubuntu
látszólag megváltoztathatatlan default #2: Fel kell tenni a CompizConfig beállításkezelőt, aztán az Asztal -> Ubuntu Unity plugin alatt a Key to open the first panel menu beállítást kell legyilkolni. Sajnos ez nincs dokumentálva sehol (a 8 ilyen témájú launchpad bug nem számít) :(.
Ugyanitt a Key to show the launcher beállítás az, ami lefogja a Super billentyűt a Dash megjelenítésére, ennek legyilkolásával megoldható a látszólag megváltoztathatatlan default #4, legalábbis elméletileg, bár Unity-2d alatt ez nem működik.
A https://help.ubuntu.com/11.10/ubuntu-help/shell-workspaces.html oldalon pedig dokumentálva van, hogy a munkaterületek számát milyen gconf-vuduval lehet módosítani, mondjuk ez ebben a formában tényleg egy szánalmas megoldás, tekintve hogy időtlen idők óta ment grafikusan is.
pont ma reggel jöttem rá erre a trükkre, de azért köszi a tippet! :)
btw CompizConfigban a workspace-ek számát is lehet módosítani grafikusan.
@Darksmith
Ez érdekes, mert nekem mindenféle külön telepítés nélkül jelent meg a gnome shell és a fallback lehetőség. Úgy tippelem, valamelyik frissítéssel települt.
Nos, a sok látszólag megváltoztathatatlan default dolog nagy része javítható, csak igen, ubuntuék nem nagyon a buherálhatósággal voltak elfoglalva eddig, inkább – állítólag minden idejükben – portolták az egész kócerájt gtk3.2 alá, hogy jóság legyen, és szépen össze is férjen a dolog a gnome3.2-vel. Egyébként valóban, az út a boldogsághoz a következő programok megléte: dconf-editor (gconf leköszönőben van!), compizconfig-settings-manager, gnome-tweak-tool, ubuntu-tweak 0.6.x-es szériája, és az utóbbi majd egyszer mindenre jó lesz, ha készen lesz, de még nincs, ámbár sokat már tud.
A dist-upgrade különben az utóbbi néhány kiadásnál nekem sem volt menő, gondolom a túl sok váltás meg a túl sok saját konfig akadt össze. Kvázi tiszta telepítést csináltam az Orbitálissal legutóbb, három éves asus laptopon, két maggal, 4 giga ram mellett, geforce7000m izével, és meg kell mondanom, hogy a dolog nekem működik. Méghozzá szépen. Igaz, a Unity dash-izéje helyett sokszor még inkább a synapse-t használom indítónak, de már alakul a molekula. Empathy-t én is legázoltam, pidgin van fent skype-al, integrálva a rendszerbe szépen. Ezen kívül dobtam azt az erőforrás zabáló monós hányás banshee-t is, ritmusdoboz eddig is jó volt (audacious-sal néha leváltva, hangulatfüggő), most is az, következő verzióban default az is lesz.
Nem rossz ez a Unity, csak nagyon szokatlan, ahogy anno a win xp-t sem akartam a 95/98/me vonal után, mac-en meg utáltam egyetemen programozni (bár ott még még mindig jobb volt, mint munkában win7 alatt).
Bátyám monda ki múltkor a nagy igazságot, amikor új vasra felhúzta a win7-et: ,,ez a win7 már egész jó, csak elszoktam tőle, hogy a gép időnként csak úgy meghal, és ha valami meghal, akkor minden más is meghal”.