Régóta érlelem a fejemben ezt a posztot. Régebb óta, mint hogy a Mozilla csapathoz csatlakoztam önkéntesként, hiszen nagyjából amit leírok benne, az váltotta ki a lépésemet. Most a Mozilla Summit-on adekvátnak érzem az időt, hogy végre leírjam: miért kezdtem el a Firefox OS-szel foglalkozni, miért érzem úgy, hogy sikeres lehet, miért érzem úgy, hogy szükség van rá. A poszt helyenként (vagy egészében) technikai lesz, elvégre olyan téma ez, amiről 2002 és 2006 között írtam legutóbb sokat…
Jó ideje ül egy bogár a fülemben azzal kapcsolatban, hogy (röviden) az internet és cyberkultúra (eredeti értelmében) amit továbbadunk a gyerekeinknek, az vajon jobb-e, mint amit kaptunk.
A bogár a fülemben azt mondja, nem.
A bogár előtt (nosztalgia)
Az internet (vagy a web, ezeket, már szólok, keverni fogom) amit kaptunk, nos, szabad volt. Lehet ezt úgy is mondani, hogy ártatlan: amikor én beléptem ebbe az egészbe, 1997-et írtunk. Szinte semmi nem volt meg azok közül, amik ma a mindennapjainkat uralják — gondolhatnánk, és tévednénk. Minden megvolt, ami kellett, még ha a „webkettő” néven elhíresült folyamat által hozott usability vonal még nem is volt jelen. Igen, a hozzáférésért fizetni kellett, és csak telefonvonalon kapcsolódtunk, meg az egyetemen, és igen, nem volt okostelefonunk, csak asztali gép meg (később) notebook. Azokon viszont használtunk emailt (rfc 821 és kiegészítései), fórumokat (newsgroup néven, rfc 977 és kiegészítései), realtime chatet vagy IM-et, ahogy tetszik (előszört Talkot, később IRC-t, azaz rfc 1459-t, utána és párhuzamosan XMPP-t, azaz rfc 3920-at). Amikor már sok párhuzamos chat klienst illett futtatni a korai walled garden-ek miatt (de erre visszatérünk még), évekig használtam megelégedéssel ssh+screen+bitlbee+irssi kombinációt GTalk+ICQ+Yahoo Messenger+MSN elérhetőségekhez, a megszokott Jabber és IRC kommunikáció mellett. A web szabad volt, parsolható akár egy lynx, elinks, vagy később w3m segítségével.
A sok történelem között is érthető talán: a web nyílt volt, a protokollok beszéltek egymással, a rendszerek megértették egymást.
Ez a kor letűnt, és eljött a körbefalazott kertek kora.
A körbefalazott kertek kora
Lássuk gyorsan, mi van ma: ha beszélni akarsz valakivel, először meg kell beszélni, hogy a megfelelő fórum Skype, Hangouts, vagy mi lesz — a rendszerek, kevés ellenpéldától eltekintve nem hogy átjárhatatlanok, de még az integráció lehetősége is ki van, vagy ki lesz gyilkolva. Abba bele se megyek, hogy a céges kommunikáció nem összeköthető a külső eszközökkel. Igen, van videochat. Eldöntheted, hogy a Skype-pal vagy Hangouts-szal próbálkozol, vagy FacialTime-mal. A mobilodon (ami persze nagyon jó dolog) natív appokat futtatsz és teljesen be vagy zárva az adott platformba. Ugyanígy minden, ami személyes, célszerűen egy vagy két szolgáltató kezében van (Google és Facebook, ugye), nem a tiédben.
Az email állandó és lecserélhetetlen — nem csoda, a szabad protokollok egyik utolsó bástyája. Mindig elmorzsolok egy félmosolyt, amikor valamely online médium azon lamentál, hogy mely szolgáltatás fogja tudni lecserélni az emailt — a jelenlegiek közül (remélem!) egyik sem, hiszen mindig lesz valaki, aki pl. nem akar Facebookon lenni. Onnan meg megette a fene az egészet.
Ja és igen: Facebook! Megrémiszt a gondolat, hogy a gyerekeim pár éven belül Facebookozó korosztály lesznek, mint ahogy az is, hogy a mai felhasználók túlnyomó többsége fogalom nélkül adja fel/át a személyes adatait, osztja tovább mások fotóit, hoz létre iskolai osztályoknak Facebook csoportokat, a jogi és valós veszélyeket meg se fontolva. Erről bővebben is írtam már, erre tessék.
Enter Android: a new hope
Ebbe a képbe jött 2008-2009 táján az Android. Az alapja (mármint az AOSP) open source, a zárt forrásokat jegyző Google nem evil ugyebár, a környezet meglehetősen nyíltnak indult.
Mostanság viszont egyre gyakrabban ráncolom a szemöldökömet a Google-t szemlélve, megszüntetett szolgáltatások, agresszíven tolt social (ami hangsúlyozottan nem csak G+, hanem ami mögötte van), bezárt API-k… Hozzáteszem, hogy (magánvélemény következik) jelen állás szerint az Android az elérhető legjobb platform, a Google ökoszisztéma pedig a legkevésbé rossz ökoszisztéma (ezzel sokan fognak vitatkozni, nekik hozzáteszem, hogy „akkor, ha mindenképpen szükség van egy egységes ökoszisztémára”). A jelen még nem tarthatatlan, de az irány aggasztó. (Külön cikksorozatot érdemelne, hogy mire lehet lecserélni a Google hegemóniát jelenleg. És tényleg körüljárni, nem csak annyira, mint amikor pl. az Index teszi.)
Enter Firefox OS: a new hope II
És az életemnek kb. ebben a szakaszában jött szembe a Firefox OS, meg a Mozilla úgy általában, és felfedeztem valamit, amit azt hiszem azóta, amióta 2008-ban elmentem multiba dolgozni, elfelejtettem: hogy a korporációk per definitionem nem a felhasználók érdekeit tartják szem előtt, a nyílt közösségek, a szabad szoftver pedig per definitionem igen. (Aztán ettől mindkét táborban vannak persze eltérések, de nagy általánosságban igaz a sztori.)
A Firefox OS nagyon izgalmas rendszer, és tágabb értelemben az, ami ma a Mozilla háza táján történik: a Mozilla saját ökoszisztémát épít, böngészővel, központi accountkezeléssel, mobilplatformmal, videóplatformmal, mindennel amit akarsz. A különbség annyi, hogy minden szabvány nyílt szabvány alatta. Az új szabványok kialakításakor fő szempont a nyíltság, hogy más is használhassa, a W3C konzultáció, minden forráskód megismerhető, stb.
Olvassátok el a Mozilla Kiáltványt, érdemes. Idemásolom a fontos részt:
- Az internet a modern élet szerves része – kulcsfontosságú szerepe van az oktatásban kommunikációban, együttműködésben, üzleti életben, szórakozásban és társadalom egészére nézve.
- Az internet a globális közjavak részét képezi, így hozzáférhetőnek és nyitottnak kell maradnia.
- Az internetnek gazdagítania kell az egyének életét.
- Az egyének biztonsága az interneten alapvető. Nem kezelhető mellékes szempontként.
- Az egyéneknek rendelkezniük kell annak lehetőségével, hogy a maguk számára megfelelő módon alakítsák az internetezés élményét.
- Az internet, mint közösségi erőforrás hatékonysága függ az interoperabilitástól (protokollok, adatformátumok, tartalom), az innovációtól és a decentralizált közreműködéstől.
- A szabad és nyílt forrású szoftverek elősegítik az internet, mint közösségi erőforrás fejlődését.
- Az átlátható, közösségi alapú folyamatok előmozdítják a részvételt, az elszámoltathatóságot és a bizalmat.
- Az üzleti szféra részvétele az internet fejlesztésében számos előnnyel jár, azonban kritikus fontosságú megtalálni az egyensúlyt az üzleti és a közhasznú célok között.
- Fontos cél alaposan megvizsgálni, időt, figyelmet áldozni és elkötelezetten kutatni az internet közhasznú aspektusait.
A Mozilla tehát olyan irányban halad, ami nekem tetsző, és olyan dolgokon dolgozik, ami belátható időn belül felnő a mostani nagy platformokhoz — legalábbis az általam fontosnak tartott aspektusokban. Mindeközben egy olcsón, sokak számára elérhető mobil platformot fejleszt, ami a jelenlegi trendek alapján betöltheti azt az űrt, amit (bár ez külön thread) a Windows Phone, a Tizen, meg az Ubuntu Phone nem töltött be.
A lényeg: hiszek benne, hogy a Firefox OS egy ideálisabb világ felé mutat. És ha esetleg nem is lesz domináns (bár akár lehet is), akkor is működhet az a hatás, ami a Firefoxszal még ma is: a piacot befolyásoló erő, amit az erős alternatívák szoktak képviselni. (Tudod, a mérleg nyelve.)
A lényeg
Nevezzetek álmodozónak, de a lényeg az, hogy szerintem fontos, hogy a web nyílt maradjon, és ne profitérdekek (vagy állami érdek) mentén legyen szabályozva. Hiszek benne, hogy a mi felelősségünk a webet visszaterelni egy nyíltabb, szabadabb, etikusabb kerékvágásba. Senki nem fogja ezt megcsinálni helyettünk, a korporációk nem fogják megcsinálni helyettünk. És amikor a gyerekeim felnőnek, nem akarok nekik arról mesélni, hogy milyen volt, amikor a net még használható volt. Arról akarok nekik mesélni, hogy többször elindult rossz irányba, de mindig volt egy-kettő-öt globális közösség, ami alulról szerveződve visszataszigálta a helyes útra.
Ja, és még egy. Aki azt mondja nekem, hogy a mai kommercializált, fallal körbevett kertekből álló internet természetes fejlődés, és mivel pénz hajtja, minden ami ma van, elkerülhetetlen: nem akarok hinni ebben. Félreértés ne essék, hiszek benne, hogy mindenhez kell pénz, nem vagyok kommunista. De hiszek abban is, hogy ezt lehet etikusabban csinálni, és hiszek abban is, hogy a „read-write culture” névre hallgató tüneményt, ami az emberiség történelmének egyik legfontosabb változása, nem szabad feladni, védeni kell, és erő van benne. És (félreértés ne essék 2) nem vitatom, hogy a Google és Facebook köztünk marad, mint az Apple és a Microsoft (Nokia és Blackberry… not so much). De álljon annyira a sarkára a web népe, hogy ezek a cégek is etikusabb szemlélettel álljanak hozzá az adatainkhoz.
Hát ezért lettem Mozillian.
milyen telefonnal hasznalod ?
keon
Évek teltek el 1995-óta amióta a magyar Internet világában az első sort lenyomtuk RED HAT-ra. Jött 2004-ben az UBUNTU és minden olyan őszinte és önzetlen lett, majd jöttek ezek a TITÁNOK, akik hozzánk már fiatalok, etikátlanabbak és az Open Source szabályait nem is ismerik, csak állitják magukról… erre ez az írással kimondod azt amit már régóta kellett volna: Mi hiába adtuk erőnket, tudásunkat a nagy ingyenességre, ha mások ebből pénzt, milliárdokat tesznek zsebre és főldre vágják az összes személyes adatot:PÉNZ-ért!
Azt azért ne felejtsük el, mi sem vagyunk fényevők, nekünk is pénzbe kerül az áram, a net és sok minden. A nagy ingyeneskedés közben rá kellene ébredni végre, hogy mások ezért amit mi MAGYAR szakemberek létrehozunk, pénzt kapnak:Milliárd forint összegű pénzeket, már pedig akkor a magyarnak is jár(na), vagy a többinek SEM! Szerintem akkor lesz rend, ha kiállunk magunkért, az elvekért, az eredeti eszmékért, amiből mások: PÉNZ-t keresnek! Nagyon sok pénzt! A pénz pedig olyan erő amit elvekkel már nem lehet legyőzni! Sajnos…:(
Hajrá. Szurkolok. Kell a mérleg nyelv!
Jó írás, és az a legszebb az egészben, hogy van a szabványos megoldásoknak egy igen nagy felhasználói csoportja: a távközlési cégek. Sms? Telefonhívás? Videotelefon? Minden kompatibilis. És nem lehet eléggé kihangsúlyozni, globálisan kompatibilis. 6 milliárd embernek tudsz sms-t küldeni. De az is látszik, hogy ennek ára van, nem az adataiddal, hanem kőkemény forintokkal fizetsz. Viszont cserébe megoldják, hogy ne neked kelljen adminisztrálni a rendszert, ami a júzerek 99,999999 százalékának pont így jó. Ők nem is akarják tudni, mi az a parsolás, csak működjön.
Sok mindenben egyetértek veled, de te profi szemmel írsz problémákról, amik a felhasználók jelentős részét egyáltalán nem érinti.
Nem tudok veled abban egyetérteni, hogy az Open Source ultimate módon a felhasználó érdekeit tartja szem előtt. Egyszerűen azért nem, mert úgy gondolom, hogy az Open Source elsődleges célja az önmegvalósítás, ami valahol szöges ellentétben áll azzal a szükségképpen egoellenes világgal, ami a felhasználók valós érdekeit szolgálja.
Rengeteg support hívást, rengeteg felhasználói tesztet, rengeteg felhasználói interjút kell végigülni ahhoz, hogy az ember megértse, és elfogadja, hogy a felhasználót nem érdekli, hogy ez most HTML5-e, nem érdekli, mennyire újszerű… Rengetegszer kell újra és újra meghallgatni a felhasználót, rengetegszer kell nézni, ahogy használják a terméket, és rengetegszer – naponta többször – kell lenyelni a saját egódat, a saját terveid, álmaidat.
Ez az open source modellben, ahol az emberek szabadidejükben, távolról dolgoznak (tudom, hogy ez nem mindig és mindenhol van így, most egy modellt kritizálok, nem a Mozilla konkrét működését) elképzelhetetlen számomra: I’m here for fun. Ki akarom próbálni a latest mittomisénmilyen JS API-kat, és a kávéfőzőt is JS-ben akarom megírni. Ez rendben is van, de a felhasználó nem erről szól.
Rengeteget vacilláltam azon, csatlakozzam-e a Firefox OS-hez: végülis közvetett módon közöm van hozzá (here.com -os kódjaim futnak valszeg rajt), akkor épp idővel is rendelkeztem, és le is töltöttem a forrást, és követtem a wikit meg a levlistákat… végül úgy döntöttem, hogy nem: nem tudom, mit tudnék mondani és hogyan tudnám elmondani szabadidejüket töltő embereknek mindezt, hogy hogyan kell megélni a felhasználókkal való együttműködést, hogy tudnám elérni azt az attitűdöt, amely ehhez szükséges lenne.
Számomra ez nem csak a firefox OS, de az egész open source szempontjából nagy kérdés, hogy hogy lehet kilépni a felhasználói modellekből, és hogy lehet megtanítani a közösséget arra, hogyan kell hús-vér embereket meghallgatni, megfigyelni, kérdezni, tesztelni…