OSMC, tudod, az XBMC ami RPi-n fut.

Szóval úgy esett, hogy végleg elegem lett a szegény ősrégi MSI Wind zörgéséből. Nem haragszom rá egy pillanatig sem, ha jól látom 2009 novembere óta van meg, igazán jó szolgálatot tett, még Android is volt rajta egy ponton. Életének jelenlegi szakaszát pedig hűséges médiacenterként élte, de ebben egyre jobban akadályozta, hogy a hűtése egyre hangosabb volt, és hát az a Multimédia Élményt azért visszaveti.

Szóval vettem egy Raspberry Pi-t.

Kellett persze ehhez az, hogy kijöjjön (korábban) a 2-es modell, négy maggal, 1 GB RAM-mal, de tulajdonképpen leginkább az elhatározás kellett. A Kiwi Electronics-tól vettem, 40 euróért, rendelés másnapján itt volt. Vettem hozzá 10 euróért egy házat is, bár tudom, hogy remek kartonból kivágható dobozok is léteznek… de mégiscsak valahova besuvasztva lesz a cucc remélhetőleg évekig, akkor meg legyen már valami tartós körülötte.

A 4 maggal elvileg a RPi2-nek semmi baja nem lehet 1080p filmekkel sem, de ezt egyelőre nem tudtam letesztelni. (Próbáljatok meg a Tpb recent listájából kiszúrni teszt célból bármit, még csak nem is bármi 1080p-t: bármit, ami nem pornó. Lehetetlen. Durva.) 720p-t gond nélkül vitte.

A hangja a kis jack kimeneten keresztül rémes. Olyan zajokat ad hozzá a zenéhez, amiket a kétezres évek eleje óta nem hallottam, tudjátok, akkoriban Alfred Shielding munkássága még annyira nem volt népszerű. Megoldás: HDMI-n tolni tévébe a hangot, és onnan meghajtani a hangrendszert. Ennek persze hátránya hogy ha csak zenét akarnál hallgatni, akkor is be kell kapcsolni a tévét. (Nálunk ennek hatására a gyerekek mindig odasorjáznak a tévé elé és meredten nézik a semmit, ahelyett, hogy játszanának, ezért nem szeretem bekapcsolni a tévét ha nincs rá szükség.)

Mindenesetre az, hogy teljes csönd van a szobában, nagy truváj. (Én ezért nem preferálom egy ideje a HTPC alapú megoldásokat sem. Akármit csinálsz, még ha passzív hűtésed is van, legalább egy vincsi cincog valahol. Nálam nem… de erről is később.)

Nagy mázli, hogy pont a kanapé alatt van a hálókábel (rohadjak meg, én még mindig a csavart érpárt preferálom az ilyen fix háztartási eszközöknél), így simán láthatatlan az eszköz, egyetlen HDMI a bizonyítéka, hogy a TV nem magát hajtja meg.  Vettem egyébként lelkesedésből VESA szerelőkeretet, hogy majd jól felerősítem a tévé hátára az egészet és milyen cool lesz, mindaddig amíg rá nem jöttem hogy VESA megoldás = RPi2 táp + hálókábel + összetekert HDMI kábel, míg kanapé alatti megoldás = HDMI kábel (merugye minden más a kanapé alatt van, láthatatlanul). Szóval ha kell valakinek egy VESA szerelőkeret, szóljon.

A csöndre a megoldás egy másik RPi2 lesz (holnap jön): ez kap egy 1 TB-os vincsit (holnap jön) meg egy Raspbiant, azon minden film, zene, ami a családban előfordul, és vagy SMB-n, vagy NFS-en megosztom. Ez a RPi2 megy közvetlen a FritzBox mellé, a szinti rendezőbe, ahonnan egyáltalán nem hangzik ki a vincsi amúgy sem túl nagy hangja. Nem titkolt célom, hogy ez a második RPi2 idővel valahogy átvegye a házi 1TB-os backup szerver szerepét, ami egy Intel Atom alapú csoda és olyan hangos, hogy csak időszakosan van bekapcsolva, ergo automatikus backup kizárt. Jó volt ez az Intel Atom korszak (haha, atomkorszak), de azt hiszem kifutotta az idejét. Ugyanakkor jól ki kell találni azt a rendszert amiről médiát osztasz meg és személyes backupot akarsz rajta tartani egyszerre. Jövő zenéje, még ha a nem is túl távoli jövőé.

(Aztán jönnek az advanced dolgok, a kamerarendszer, a zárak kezelése, home automation, a weather station… A lehetőségek korlátlanok!)

OSMC

A RPi-re OSMC került. Az OSMC (a RaspBMC utódja) azért jó, mert most, hogy a Kodi révén végre megjegyezhető neve lett a népszerű médiacenter megoldásnak, a világ mégsem marad értelmetlen négybetűs rövidítések nélkül.

Ettől eltekintve viszont flawless. Megmondom őszintén én sose szórakoztam a RaspBMC-vel, miután mindig magamnak csavartam az XBMC megoldásokat, meg hát RPi-m se volt. A magamfajta lámereknek: az OSMC Debian alapú, tehát ha olyanod van telepíthetsz alá pl. egy Transmission-daemon-t, ami mindig hiányzik a médiacenter alapkiszerelésekből (nekem most nem volt olyanom egyébként, de erről majd később). Az OSMC kis segédprogramja kezeli a Debian (illetve: Raspbian) frissítéseket, tehát elvileg ha olyanod van akkor meg egyáltalán nem kell összetermináloznod a kezed, mindent megcsinálhatsz a médiacenter felületről. És hát Kodi az egész, szóval mindent tud, amit az, plugin rendszer, stb.

Sebesség(érzet)re nem lehet panasz, talán egyszer akadt meg összesen a felület maga (de lehet hogy az is akkor, amikor valami frissítést toltam), a filmekkel ugye eddig problémát nem tapasztaltam.

Egy zavaró érdekesség viszont adódik: az eddigi XBMC setupjaimban a Power Management menüben beállítható volt, hogy timeout után kapcsolja le a képernyőt az XBMC, izé, a Kodi. Itt ilyet nem találok, egyszerűen hiányzik. Nem tudom, hogy valami stabilitási probléma miatt szedték ki, vagy pl. a RPi nem kezel ilyesmit… Mindenesetre hiányzik, így most kézzel kapcsolgatom ki a tévét, mint az állatok. (Nyilván ez azért probléma, mert megszoktuk, hogy nem kell. Az meg igazán frusztráló, ha reggel arra jövök ki, hogy egész éjjel be volt kapcsolva, és zabálta a drága holland zöldáramot. Meg mert soha nem találom a rohadt távirányítót.)

So there.

Így csinálok 2 Raspberry Pi-ból, meg egy vincsiből (na jó, meg egy tévéből) végre tökcsöndes otthoni médiacentert. A nappaliban csönd van, a szinti rendezőben pedig van egy háttérmegoldás, ami bővíthető és amikor kiépítem, a teljes háztartásomat elvezérli. Mindezt mindennel együtt kicsit több, mint 200 € összköltségből, amiben benne van a terás vincsi, a tápok, a tokozat, microSD-k, meg hát maguk a RPi2-k.