Szombaton Szlovákia, vasárnap-hétfőn síelés kicsi szimpatikus társasággal, Eger város küldötteként (érted, Eger város küldötte, én), kaja-pia rendben, szállás rendben.
Kedden Krakkó, szállingózó hóban ismerkedünk az általam sose ismert lengyel gazdagsággal, mikor volt ezeknek idejük/pénzük ezt mind felépíteni?
Szerda, ítéletidő, irány haza.
Röviden.
Szerző: Gergo Lippai
Szabi.
Az élet egyik nagy kérdése, hogy miért van ecetszaga a kólámnak. Mindig az volt neki? Akkor eddig miért nem vettem észre? És hogy van az, hogy az íze mégse más, mint életem többi kóla-állagú folyékony epizódszereplőjének?
Sic transit gloria mundi, már a kóla se a régi.