Szerző: Gergo Lippai

Hihetetlen.
Lol ma egy napot elég konkrétan eltöltött a Westend-ben, és ami megintcsak hihetetlen, én is ott voltam fél nap erejéig. Vásároltunk, kajáltunk, még fagyiztunk is, for fuck’s sake!
Alapvetően pozitívabb véleményem lett a boltokról. (Nem a fogyasztói társadalomról, ezt most hagyjuk. Meg hát volt is honnan pozitívabbnak lenni.) Kicsit jobban tematizáltak, nem mindenhol az egyen-zene megy, pl. most goa típusú webrádiót vagyok kénytelen hallgatni, mert a (ugh, kimondjam? merjem felfedni melyik boltban soptam? baszki, egyszer élünk („Egyszer élünk: főúr, még egy gyufát!”), nesze, so screw me:) Springfieldben igencsak jófajta aláfestés szólt, ami mellesleg csont nélkül illene egy ilyen SPR-jellegű divtbemutatóhoz.

Jövő héten múzeumba megyünk.

Ha az istenek úgy akarják, megyek erre a hepajra, a regisztráción már nem fog múlni. Felkészülés gyanánt (ez elég hülyén néz ki leírva) átolvasom a szoftverszabadalmas szakirodalmat (utálni fogom, fel fog idegesíteni), beszélek a… Hübaz, mitől van itt ilyen parfümszag.
Hehe, most jutott eszembe, hogy kéne kérni az eseményre egy cégautót. Nekem jó, mert nem kell bérelni/kölcsönkérni, nekik meg jó, mert reprezentálva lesznek, végülis nagy fellegvára a cég a szabad szoftvereknek.

Amikor szükség van rá, akkor azért hajlandó kicsit megemberelni magát a fűtés: most például egy ideje egészen fűtésesen viselkedik. Talán ma nem fagyok meg, ha már az Új Hely előtt sikerült majdnem. A Hős pedig kurvajó.