Ilyen nyulat akarok én iiiiis! (És hogy ne érezze szegényke kirekesztve magát a blogból, baloldalra tettem, így majdhogynem hihető, hogy nem a salit, hanem a szöveget nézi.)
Egyébként meg (fénykép nincs, tessék nekem elhinni) Juli-tesó csinálja a világ legjobb tortilla-ját! (De tényleg.)
Hihetetlenül odabasz felidegesít, hogy másfél órát kell várnom egy hülye furcsa technikusra. Baszki a rézfán fütyülő rézangyalát ember, ilyen dugó nem létezik, ne kamuzz füllents. Milyen órabérrel is nyomjátok ti az ilyesmit? 14-15 ezer? Mit szólnál, ha kiszámláznám nektek? Persze mivel határidősök vagyunk, kénytelen vagyok ott várni, nem megsértődni és elmenni a faszba csudába. Ezer kartács, ahogy Esterházy mondja ilyenkor. (…Azt, hogy „a picsába picsába”.)
Holnap pedig durvulás estétől (ha eddig nem lett volna elég nekem): este 6-tól befejezésig (5 óra? 1 nap? 1 hétvége) az Interware ServerHotel vendége leszek, illetve hát meglátogatom két lakóját: Stanley-t és Butch-ot… Kávézgatunk, elbeszélgetünk majd: rég nem láttam őket.
Felkészülni… Vigyázz…
Szerző: Gergo Lippai
Jól van, igen, véletlenül elfelejtettem
Jól van, igen, véletlenül elfelejtettem egy képet átforgatni portrait-ből landscape-be. Na jó, négyet. Most mit kell még fel is hívni a figyelmemet rá?
bata will never let me down
Párbeszédek egy estéről, magány témakörben (WIKI stíluselemekkel):
– Neked jó, legalább játszhatsz a melleiddel.
– Te meg játszhatsz a tököddel… És te is játszhatsz a melleiddel.
– Te is játszhatsz a tökömmel.
…
– Vigyázz innen, ha már nem vagy hajlandó megágyazni.
– Megágyazok, csak hadd igyam meg a viszkimet.
Ezen kívül fagyasztóból leolvasztás során előkerült pizzás hagymát ettünk az egyedülállóság oltárán áldozva. Meg hasonló eljárással termett sült krumplit.