Szerző: Gergo Lippai

Faszkivan az OTP-vel: az ország legnagyobb bankja, hát bazmeg, eldurranok. Csak használni ne kelljen.

(Rájöttem, hogy ha beikszelem a „remember me” kis baszt, akkor nem kér passwordöt. Fasírt!)
Befejeztem az Én, Claudiust. Ez azt jelenti, hogy új könyv után kell néznem, ami, most úgy érzem, Esterházy Javított kiadása lesz, amit egyszer már félbehagytam. (Tök hülyén néz ez ki, hogy Esterházy javított kiadása lenne a dolog. Lehet, hogy kötőjellel kéne, így: „…Esterházy Javított kiadás-a lesz”, de hát ez is hülyén néz ki. Az egyetlen clue az, hogy a „Javított” nagy betűvel kezdődik: emberek, cím! Akinek van kéznél hivatalos forrása erre a rettenetesen másodrendű problémára, ne habozzon, dobjon egy mélt.)
Esterházy tehát (sokat segített a választásban az, hogy itt van a könyv tőlem kevesebb, mint fél méterre, egy szintén félbehagyott Márai társaságában), ismét rá fogok nyilván erősíteni a rengeteg zárójeles mondatokra, amik hosszúak és elkalandoznak, ha úgy alakul. Az ember az, amit olvas. Vagy amit megeszik? Mindkettő? Ez esetben én egy hatalmas csirkeszárnydarab vagyok, aki főleg Joseph Hellertől és Esterházytól idéz.

A horoszkópom szerint ma kicsattanó jókedvem van, különösebb magyarázat nélkül. A második részben igaza van.
Other than that, lófasz. Sok életfilozófia támadott ma meg, új dolgok, amolyan „se rossz, se jó” dolgok. Egy más időpontban talán ideírom majd.
Ja, képek, hö. Itt vannak. Nem sok: kevés.
Princz Ágoston animation director névjegyét nézegetem közben. Még szombaton, a Szódában nyomta a kezembe, de kötve hiszem (jó kis szókapcsolat ez is), hogy emlékezne rá: a Szóda teljes közönsége kapott egyet, Ágoston pedig nem volt kicsattanó formában. (Különösebb magyarázat nélkül.)