Szerző: Gergo Lippai

A VMG-buliban az a jó, hogy nincs füst és sok ember. Az a rossz, hogy nincs sör, csak virsli.
A Szódában az a jó, hogy van sör és sok ember. A rossz, hogy van füst is, teljesen elborít mindent, ugyebár.
Haza (messzehaza) ígértem menni ma, de tekintve, hogy nem tudtam vincsit venni, meg időm se volt meló (érted? meló szombaton, hát normális vagyok?) után, szóval nem. Hol a pöcsben lehet egy dolgozó embernek vincsit venni laptopba ma Budapesten? A béna notebook.hu nyitvatartása 10-17. Hétköznap. Namost aki teszem azt dolgozik, az vagy 5 után, vagy 7 végén tudna odamenni vásárolni, ez viszont erősen nem nyer. A laptop.hu szerencsére 6-ig van (szintén csak hétköznap), viszont messzebb van, többet-gyorsabban kell menni meló után. Ó, be jó volna, ha valami működne rendesen az országban… Mondjuk a fogyasztói piac hatalma kiterjedne a laptopok piacára is…

Kéne aludni, de csak gondolkodom, és csak gondolkodom. (Gondolkozom? Nem ezen gondolkodom persze.) Egy órája még az ISS szigeteléseire pislogott a vérnyomásom, annál most már jobb a helyzet. Az este új technikai tudása is megvolt (felfedeztem a Lynx rejtelmeit), ami szintén haszon, el is mentettem a knowledge base-be.
Mindig azon gondolkodtam, hogy azért alólam sose rántják ki a talajt, így vagy úgy mindig lesz valami, marad valami a régiből, amibe tudok kapaszkodni. Most nagyon közel érzem magam ahhoz, hogy nagyon kirántsák alólam, nagyon nagyot csalódjak a világomban. Egyelőre nem tűnik lavinaszerűnek, vagy csak kicsinek talán, ami elülőben, lassulóban van. (Lávafolyam sokkal érzékletesebb egyébként. Mert akkor azt is el lehet mondani, hogy mi mindent égetett már el.) Egyelőre szkeptikusan szemlélem a dolgot.
Rájöttem, hogy az egyetlen járható út ebben a kis országban az egyenes. A kicsi a világ effekt sajnos-szerencsére mindig bebasz, bele az arcodba, vagy a hátadba, helyzettől függ.
Felmerül ehelyütt a tudós felelőssége (nem tudom persze, hogy így szokták-e mondani), persze lájtos formában, hiszen én volnék a tudós, nekem a felelősségem van itt pellengérre állítva. Birtokodban van tehát a tudás, szabad-e ezt felhasználni? Erre még könnyű a válasz, ott a törvény, kisköcsög, olvasd el, aztán majd megfejted, hogy szabad-e. Viszont: jó-e az nekem? Biztos, hogy az sül-e ki belőle, amit akarok? A jelek szerint nem, legalábbis elég gyakran nem. (Kérdés persze, hogy fontosabb-e a fejlődés, akármilyen értelemben, mint a jólét. Akármilyen értelemben.)
Idő, idő, idő. Az idő mindent megold, de legalábbis lehetővé teszi, hogy aludjak. (A vérnyomásom jelenleg nem.) Olvasok kicsit Claudiusról. Hihetetlen bazmeg, kétezer év eltelt azóta, és ugyanaz a szarság megy, ugyanaz.

Szétesett a torkom. Kicsi darabokba esett szét, aztán elgurultak a darabok, be a polc alá, a szerver mellé. Köhögök hörögve (köhörgök?), levegőt eresztek ki sípolva. Én megértem, hogy Steve Tyler kb. végtelenszer annyi töményet ivott meg életében, mint én, de ettől miért bírja olyan kiba jól azokat a dallamokat? A tanulság: bemelegítés nélkül lehetőleg ne énekeljünk Aerosmith-t, aztán Rage Against The Machine-t.
A legszebb az egészben az, hogy holnapra híre-hamva se lesz a mostani állapotnak, aztán csak magyarázhatom, hogy én mennyire szétcsaptam a torkomat, a kutya fogja elhinni. Esetleg ha lefényképezném az egyik elgurult darabot?